Miért halogatom a felmondást? Hogyan kezdeményezzek konfliktust?

Elsőként: miért félsz felmondani?

Van már más lehetőség? Ha nincs akkor keress, nagyobb önbizalmat ad és rákényszerít a cselekvésre.

Könnyen lehet, hogy az blokkol, hogy még nem tudod hogyan tovább.

Mert félsz attól, hogy megkérdezik, hogy miért, vagy mert félsz attól, hogy marasztalni akarnak és nem fogsz tudni nemet mondani. És mert talán még nem tisztáztad le magadban sem végleg ezeket a kérdéseket. Talán az eszed azt diktálja mondj fel, de még nem jutottál el érzelmileg is arra a szintre, hogy eléggé indokolt legyen. Vagy éppen fordítva, érzelmileg már nagyon ott vagy azon a bizonyos szinten, de az eszed azt mondja, hogy ezt nem teheted, mert ki tudja mi történik utána...

Szóval millió oka lehet, most hirtelen ezek jutottak eszembe.

Mindenesetre, tedd fel magadnak a kérdéseket, tisztázd magaddal mit miért és hogyan szeretnéd. És lazíts, nem kell bűntudatot érezned azért, mert vívódsz magadban valamin... Nem kell annyira szigorúnak lenned magadhoz.

"Elhatároztam, hogy felakarok mondani" - ezen viszont érdemes elgondolkodni. Az akaratunkat nem határozzuk el, nem tudjuk elhatározni, hogy mit akarunk. Ezt lehet véletlenül sikerült így megfogalmazni, de lehet, hogy freudi elszólás.