Ilyen esetben hogyan mondjak fel? Miért nem merek felhozni?

De mitől félsz? Ha jóban vagy azzal a 3 emberrel, akkor meg fognak érteni, elbúcsúztok egymástól, kész. Ha rosszban, akkor meg semmi közük hozzá és nem kell a véleményükkel foglalkoznod.

Nem akarlak megbántani, de nálad valami nagyon nincs rendben, ha azért halogatod a felmondást, mert félsz elmondani a kollégáidnak... Keress egy jó pszichológust.

Nincs iylen, hogy "így fair meg úgy fair". Miért kéne először a 2 vagy 3 kollégádnak mondani, és csak utána hivatalosan a főnöködnek?

Ha annyira jó bennsőséges barátaid, akkor tudnák eleve a szándékaid- de nem tudják ezek szerint- ( így is mondtam már fel, ekkor ők már tudták, és utána mondtam a főnöknek)

Ha meg szimpla jó kollégáid- ahogy nekem lejön-, akkor meg megírod szépena felmondási leveled, és szólsz a főnöködnek, hoyg bezsélni akarsz vele, és mikor közlöd oda is adod neki. Kijössz, és szólsz a 2-3 kollégádnak is, hogy figyeljetek, az imént felmondtam- és amit akarsz infót még megosztasz velük. Ennyi.

Én egyébként szar helyen spontán is mondtam fel, amikor úgy beszéltek velem - nem először- mint egy debillel és mintha a kutyája lennék, ekkor betelt a pohár, és az egyetlen közvetlen felettesem, aki jól bént velem és emberi volt, odaszóétam neki, hogy ne haragudj, de nekem ennyi elég, felmondok. - Pont ekkor jött be a főnök is, így nem kellett kétszer elmondani, és megerősítettem a mondandómat.

Szóval úgy mondasz fel, ahogy szeretnél, ezért nem hánytorgat a szemedre senki semmit, hogy kinek szólsz előbb. Aznap megtudja mind a 4 úgy is, tök lényegtelen. :) Pláne ha annyira bennsőséges-baráti lenne, akkor a szándékodról is tudnának, szóval pláne nem fog neked senki mondani semmit, nyugi.