Szerintetek milyen napom volt az utóbbiakban a munkahelyen?

Nagyon nem jó.

Miért?

Elmondom.

Elöljáróban.

Nem csodálkozom, hogy hagyják itt az országunkat az emberkék, de azon igen, hogy még mindig hagyjuk a kizsákmányolásunkat.

Na szóval, hogy miért volt szar az a nap?

Szakmunkás vagyok egy ötven fős cégnél.

Megemlítendő, hogy szabadságra és betegszabadságra is egyaránt a nettó napi bérünk felét, azaz ötven százalékát fizetik.

Ezt még nagy nehezen benyeltem, különben nem dolgozhatnék, ha ebbe nem törődnék bele.

Tudom, hogy betegszabira a távolléti díj hetven százaléka, szabira meg minimum száz szászalék jár.

Most jön viszont, ami kiverte a bisztosítékot nálam.

Késtem a napokban másfél órát. Valami gebasz történt aznap reggelre az ébresztőmmel, pedig be volt állítva. Mindegy.

Reggel benyitottam a mufti helységébe szólni, hogy megérkeztem. Közöltem vele, hogy délután ledolgoznám a késés időtartamát, mivel úgy is maradnak bent túlórázni a kollégáim, és mondtam neki, hogy még azon felül is maradnék.

Fontos tudni, hogy van egy olyan dolog nálunk, ha tizennyolc óra túlórád összejött, akkor kapsz mellé plusz tizenötezer forintot jutalomként.

Már össze van gyűlve tizenhat a hónapban.

Ebbe bele is ment természetesen, de azt hozzátette, hogy nem másfél órát kell ledolgoznom, hanem négyet. Mert, hogy nálunk akármennyit késel négy órán belül, négy óra mínusszal számolnak.

Na felment bennem a pumpa.

Most nem tudom mi szerepel késési esetekre a szerződésünkben.

A lényeg, hogy kikeltem magamból, és kérdőre vontam, hogy ezt hogy képzeli.

Nem elég, hogy szabadság, betegszabadságra ötven százalék bért adnak; még pár perces késésért is négy órai fizut levonnak a jövedelemből.

Mondtam neki, nekünk semmit, nektek meg mindent lehet.

Szóval a késésem napján is terveztem a túlórázást, hogy meglegyen a jutalomhoz szükséges mennyiség.

Azt akartam elérni a mélyen tisztelt főnöknél - kapja be - hogy délután ledolgozom a másfél órát, és még bent maradok kettőt, hogy meglegyen a jutalmam.

De.

Közölte, hogy mit akarok. Négy órát kell ledolgozom a késésem miatt, és ha három és fél órát maradok bent a normál munkaidő után, akkor sem lesz meg a jutalomhoz szükséges órám, mert akkor is még fél órát le kell majd dolgoznom, hogy törlesszem azt a négy óra mínuszt, amit másfél óra késésért kaptam.

A szabira, betegszabira azt közölte: nálunk ezek vannak, és örüljek, mert valahol semmit nem fizetnek.

Már ezt is tapasztaltam. Tényleg.

Na jól van, gondoltam magamban gyönyörűséges dolgokat.

Így ma a nyolc és fél órán felül bent maradtam három és felet, és majd még a napokban tervezendő túlórámból fél órát levon, és csak aztán fogja tovább számolni a többi meglévőhöz, a már meglévő tizenhathoz.

Egész nap nyaggattam, hogy vonja le a szimpla óráimból, és a túlórához meg ne nyúljon. De hiába, hajthatatlan volt, idegbajos. Csak azt hajtogatta, hogy érthetetlen vagyok, meg miegymás, és, hogy hagyjam békén már ezzel.

Egyszerűen képtelen voltam benyelni ezt az igazságtalanságot. De végül kénytelen voltam.

Szóval még e hónapban túlórázom, hogy meglegyen a tizennyolc óra a jutalom végett.

De ha hétfőn két és felet lehúzok, akkor is csak kettőnek fog számítani az előbb említett maradék fél óra miatt.

KLASSZ

Milyen szépséges dolgokat megtesznek a munkáltatók mi?

Most persze, hogy már tisztában vagyok a szankcióval, legközelebb elmegyek kiíratni magam aznapra doktorral, amikor ne adj Isten, későn kelek.

Lényegében fél napi béremért keccsöltem nyolc és fél, plusz három és fél órát. Ha meg ezt tudom, elmentem volna dokihoz, és otthon lettem volna ugyanennyiért.

Ehhez mit szóltok?