Mit tesztek, ha egy kollégátok (egy szinten vagy alsóbb esetleg felsőbb szinten levő) sír? Nem vesztek róla tudomást vagy megkéritek menjen el, amíg sír, vagy megölelitek, stb? Illetve fordítva hogy reagáltak a munkahelyeteken, ha sírtatok?

Én biztos hogy kivinném a levegőre vagy a mosdóba hogy megbeszéljem ezt vele meg hogy egy kicsit le tudjon nyugodni. Azért vinném ki mert a munkáltatók ezt nem nagyon nézik jó szemmel mert azért ha belegondolsz a kuncsaftok nem azért mennek oda hogy ezt nézzék.

Nekem van sok nagyon idegesítő kuncsaftom tehát megértem mert én is sokszor kerülök a sírás szélére. Ilyenkor át adom a frontot egy másik kollégának hogy össze tudjam szedni magamat. De nem túl jó munka helyen sírni mert mint mondtam a főnök nem nézi jó szemmel. Esetleg új munka után nem tudnál nézni ahol nem készülnél ki ?

Mindenképpen odamennék (ha nem vagyunk nagyon semmilyen viszonyban, akkor is) és megkérdezném: segíthetek -e.

Tapintatosan érdeklődnék és jelezném hogy ha meg szeretné osztani problémáját, elmondhatja.

Én odamennék hozzá megvigasztalni, ha előtte nem bunkózott velem. Ha kell akkor meg is hallgatnám, megölelném, stb.

Igaz hogy dolgozni járunk oda, nem sírni, de belém szorult egy kis emberség.

Én mindenképpen megpróbálnám megvígasztalni, és megkérdezném, hogy mi a baj.

Sajnos az utóbbi időben én is sokat sírtam, egyrészt magánügy miatt és kollégák miatt is, mert bántottak. Volt aki odajött vigasztalni, volt aki megkért, hogy menjek ki vele a levegőre, aztán bevitt a mosdóba, hogy mossam le az arcom. De volt, aki simán átnézett rajtam, sőt még nevetgélt is, de például a főnökömet nem is érdekelte, látta, hogy sírok és meg se kérdezte, hogy mi a bajom..

Én nem reagálnék rá sehogy. Legfeljebb felajánlanék egy zsebkendőt, ha épp lenne nálam. De vigasztalni nem kezdeném, hiszen nem tudhatom, miért sír, ezért nem is tudnám, mivel vigasztaljam. Kifaggatni róla meg tapintatlanságnak érzem, nem vagyok olyan közeli kapcsolatban senkivel a munkahelyen.

Munkahelyen csak egyszer sírtam, és akkor is csak a főnök előtt, a többiek nem voltak ott szerencsére. Ő nem igazán reagált semmit, kivárta, amíg kisírom magam, aztán tudok beszélni, és utána beszélgettünk.