Szégyellnem kéne magam ha képzett létemre nem találok munkát és el kéne mennem recepciósnak oda ahol néhány éve irodai dolgozó voltam nettó 250-es fizetéssel?

Pár éve hagytam ott a céget mert tovább akartam fejlődni, lépni. Az új cégben kaptam 320 nettót, jobb poziciót, előrejutási lehetőséget. Néhány hónapja 3 év után leépítették a részlegünket, ami állást ajánlottak nem fogadtam el mert szakmailag visszakerültem volna pályakezdő szintre. Már ezt is bánom, csak rohadt sokat tanultam, komoly egyetemen diplomát szereztem, nyelvvizsgát és ragaszkodtam ahhoz, hogyha már ennyit tanultam akkor nem adom ennyire alább.

Most már hónapok óta nem találok állást, két szék közé estem. Nem vagyok pénzéhes, csak azt szerettem volna ha a tudásomhoz mért pozicióm és fizetésem van.

Voltam sok interjún de nem vettek fel sehova, pedig már az általános fizetés alá is mentem. Az indok az, hogy túlképzett vagyok, inkább vesznek fel egy formálható, betanítható friss diplomást. A magasabb pozikban meg nem szivesen vesznek fel külsőst.

Hitelem van, kell a pénz. A volt munkahelyem ahol a 250-re felmondtam, felvenne recepciósnak 140 nettóra. Ha elfogadom akkor nekem itt szakmailag gyakorlatilag végem van. Ha nem, viszi a bank a lakást.

Az egész sztoriban az a tanulság hogy nyalizósnak, érdek barátkozósnak kellett volna lennem. Benyalni a főnököknek, elhívni őket mindenhova, érdekhaverkodni. Az összes ilyen volt munkatársamnak akiket leépítettek már van állása a kapcsolataik révén.