Van olyan ember hozzám hasonlóan, akinek csak alkalmi munkája van?

Igen, otthon végzett alkalmi munkának tekinthető tevékenységből élek. Előző diplomás állásomból van egy komolyabb megtakarításom. Plusz időmilliomos vagyok valamint a világ egyik legkiegyensúlyozottabb emberének érzem magam amióta nincs állásom és amiért nem idegesít egyetlen munkahelyi kretén sem és boldog is vagyok. És hogy így is maradjon vagy mégboldogabb lehessek, valószínű elmegyek fémdetektoros aranyásónak például Új-Zélandra vagy trópusi gyümölcs termesztésbe fogok valahol délen, legalább önellátó szinten. De hazai csicskáztatós állás kilőve.

"A környezetetek nem néz le emiatt?"

Nem, hanem titokban irigykedni is szoktak. Ők is pontosan tudják hogy a hazai munkahely nem előny hanem életük megkeserítője. Ahogy többségük azt is pontosan tudja hogy például a saját őseik az 1800-as években szintén munkahely nélkül éltek otthon szabadon, elégedetten, boldogan és egészségben.

Befejezésül itt egy YouTube előadáson hallott vicc:

A parasztbácsi megkérdi az unokáját hogy

- Hova rohansz kora hajnalban, talán valami menyecskéhez?

- Dehogy, dolgozni.

- Dolgozni? Miért a saját otthonodban nincs munka?

- De lenne csak pénzt kell keresnem.

- Hát az meg minek?

- Hát hogy tudjak venni például bérletet.

- És az minek?

- Hát hogy tudjak menni dolgozni.

Volt olyan időszak az életemben.

Hogy lenéznek-e emiatt? Nem érdekel. Azt megtanultam, hogy nem szabad akárki véleményére adni. Megkerestem annyit alkalmi munkából, amennyit más a gyárban robotolva vérrel és verejtékkel, ráadásul közben arra is maradt időm és energiám, hogy képezzem magam. Innentől kezdve úgy gondolom, végképp nincs okom szégyenkezni emiatt.

Az emberek jelentős része meg rosszindulatú, korlátolt és irigy. Ami nem a megszokott, az már egyből rossz, azt már le kell nézni. Na meg irigyek arra, hogy míg őket havi 60 ezerért porig alázza a főnök, addig te a magad uraként ennél többet keresel.

Attól függ, hogy milyen az az alkalmi munka, és mit kell érte csinálni.

Az elég érdekes felfogás egy "tanult" embertől, hogy a havi 79 ezer azt több, mint az átlagos fizetés. Főleg úgy, hogy én egy fa.szor 4 hónapos műkörmös tanfolyammal többet keresek, szintén a magam ura vagyok, azt se mondhatom, hogy meg kell szakadni, és itthon vagyok egész nap, még csak mennem se kell sehová.

Azért elvégezni egy egyetemet, hogy ennyit se tudj elérni, elég nagy pazarlás, akár az időt, akár a ráköltött pénzt vesszük alapul.

Akiket én ismerek, és alkalmi munkákból tengődnek, ők általában több lovat próbálnak megülni egy se.ggel, összességében bármit bevállalnak válogatás nélkül, és így sikerült egyáltalán a felszínen maradni.

Neked lehet, hogy az is természetes, hogy a szüleidnél élve se tudsz egy fillért se félretenni, de akkor gondolom nem is igazán vannak terveid a jövőre nézve. Saját lakás, nyaralás, autó vásárlás kilőve. Aztán ha a szüleid már nem lesznek, jön egy újabb fejezet az életedben, mikor egyedül kell fenntartani magad, és nulla, azaz nulla munkatapasztalattal kilincselsz a gyárakban, hogy valamit adjanak. Ilyet is ismerek.

Vannak, akik "beérik" 60 ezerrel (bár a szakképzett minimálbér jelenleg ennél már magasabb, de hát mit tudjátok azt ti...), de azok nem véletlenül. Velük összehasonlíthatod magad, hogy végül is többre vitted, mint egy 8 általánossal (se) rendelkező ember, de akkor meg tényleg kur.vára felesleges volt továbbtanulni.

Ez annak a következménye, hogy ma a főiskolákra és egyetemekre bárki bekerülhet, aki egy kicsit is akar, és sokan inkább elvégeznek valami büfé-ruhatáros szakot, csak addig se kelljen dolgozni. Aztán jön az, hogy inkább alkalmi munkákból tengődnek, hogy ne kelljen dolgozni. Aztán meg önvédelemből kezdik az önfényező szöveget, hogy "legalább nem vagyok rabszolga 60 ezerért".

Több diplomás is van a barátaim között, ők átlagban 400 ezerért rabszolgák, rugalmas munkaidővel. Akik szakmát szereztek, és ezen kívül legfeljebb egy érettségijük van, ők átlagban 200 ezerért rabszolgák.

Abban egyformák, hogy nem a szüleik nyakán élnek, van saját lakásuk, kocsijuk, és legalább a Balatonra eljutnak évente egyszer, egy hétre. De abból a pénzből már akkor inkább Horvátország, és tengerpart.

De sza.r nekünk, tényleg....

Egy átképzés, pályamódosítás, vagy legalább valami munkatapasztalat szerzés sokat lendítene a helyzete, de tudom, az nem fekszik, mert időben kell kelni, be kell járni a munkahelyedre, és nem tojhatsz a főnök fejére, ha kiad egy feladatot.

A vállalkozói lét pedig abszolút kizárt, elvégre ott még az se lesz, aki rákényszerítsen, hogy dolgozz, aztán a végén tönkremész.

Szorgalom és tehetség nélkül semmire nem lehet jutni, sehol.

Önellátás? Ne vicceljetek! A legnagyobb kötöttség az állattartást és a mezőgazdaság, ott nem lehet azt mondani, hogy most 4 napig pihensz, mert lázas vagy és hasmenésed van, az éhező állatokat kur.vára nem fogja érdekelni. Azt pedig már nagypapám is mondta, hogy a jó és a rossz gazdát két nap választja el egymástól. Ennyin múlik a jó és a rossz termés, hogy időben elvégzed-e a munkát a földeken. Esőben, fagyban, 40 fokban.

Látom megoszlanak a vélemények a szabad otthoni élet és a rabszolgaság között. Volt idehaza szakmunkás és diplomás állásom is. Meg éltem a szüleim háztáji gazdaságában is, ami növénytermesztésről szólt. Vagy dolgoztam városi lakásban szintén otthon, saját fejlesztésű elektronikai terméket gyártottam. De nekem eddig még nem sikerült Mészáros Lőrinci álláshoz jutnom hogy kijelenthessem hogy a rabszolgaság a jobb. Rabszolgaként számomra ismeretlen fogalom volt a nyaralás. Míg szabad emberként az év bármely napján oda mentem nyaralni ahova és amikor és ameddig akartam. Motorral Európának szinte minden országát bejártam. Nyugodt aggyal erőfeszítés nélkül úgy kezeltem a pénzügyeimet hogy gazdagnak éreztem magam. Arról nem is beszélve hogy szabad emberként a munkahelyen megromlott egészségem is helyrejött.

Persze azt nem állítom hogy mondjuk egy svájci állás is rossz lehet. Nekik valószínű a főállásuk mellett semmiféle melléktevékenységet sem kell végezniük, végülis havi egymillió Ft körüli nettóból már rabszolgának sem lehet rossz lenni. De a jelenlegi hazai viszonyok nem nyugat-európaiak. Hallottam már pénztárostól olyat hogy inkább kukában guberál de ezt az állását akkor is otthagyja mert kibírhatatlan. Ezzel elmondott mindent, vagyis Magyarországon alkalmazottnak lenni jelenleg nem gyöngy élet. Ha az lenne akkor a német orvosok tolonganának a magyar állásokért. A nyugati vendégmunkásokat meg vízágyúval kellene visszaszorítani mert mind itt akarna dolgozni.