Mit csináljak, ha mindenhol rosszul végzem a munkám?

Én is tegnap(ma) léptem ki egy munkahelyről, de én nem magamat hibáztatom, holott ugyanezeket a hibákat én is elkövethettem volna. El is követtem.

Olyan ember mellett tanítanak be, aki annak örül, ha a másik hibázik, kisebbrendűségi komplexusban szenvedő betanító, és akkor még a vezetőségen nekem mondják, hogy nem fognak visszavárni...na majd ma, amit kapnak tőlem...még az igazgatóságtól is fognak kapni.

Nem magadban keresd elsősorban a hibát, túl vannak hajtva a mai emberek, sokszor lehetetlent várnak el tőlük, és nincs is megfelelő emberszám a munkahelyeken.

Na meg ha már keresni kell embert egy munkahelyre, ott baj van. Mi a rákért nem lehet javítani a munkakörülményeken?

Megmondom, mert beteg a vezetés, undorodnak a "proliktól" az alkalmazottaktól, olyanokat választanak meg vezetőnek, aki addig a milliomos apuci kezét fogta, majd a diplomával a zsebében egyből beültetik a bőrfotelbe.

Én, amikor olyan munkahelyem volt, ahova beraktak protekció miatt, nem akartam elmenni, mert jó volt.

DE ahova keresnek az interneten keresztül embereket, még a reklámokban is ez ugrik fel...sok jóra nem számíts.

Valószínűleg nem neked való munkát végeztél.

Próbálj meg olyan munkát keresni amit szeretsz, abban valószínűleg nem felejtesz ki munkafolyamatokat.

Addig is próbálj meg odafigyelni, akár magadnak leírni a munkafolyamatokat egy lapra, csak a lapot el ne hagyd.

Nekem is volt egy hasonló kolléganőm, 1000x elmondtam neki mindent de egyszerűen képtelen volt megjegyezni, pedig ha valakinek van türelme akkor nekem van.

Egy idő után tényleg bosszantó tud lenni, mert ugye a saját munkádban is megakaszt, viszont munkát be kell fejezni, és az ő sz*ros ügyeit is nekem kellett megcsinálni munkaidő után.

Egy év után a főnök is beintett neki.

Semmi gond, itt két lehetőség jöhet szóba: Vagy nem ez a terület való neked, talán nem is érdekel, ezért nem is összpontosítottál a feladataidra, mert nem érdekeltek.

Ez esetben próbálj másfelé nézegetni, ahol testhezállóbb feladataid lesznek. AZ hogy x dologban nem vagy jó, nem jelenti azt y dolog ne menne nagyon is jól.

(Én is rühellem az adminisztrációt, szóval én is biztos mulasztottam volna, de ezért nem is nézek túl adminisztratív pozikat, mert utálom, és az életkedvem is elmenne, halálra unnám magam a monoton munkavégzéstől.

Ettől nem vagyok rossz munkaerő, csak nem ezen a területen. Más területen a legjobban teljesítők között voltam mindig is, a főnököm is szeretett.)

- Ha mégis ragaszkodsz hozzá, még mindig megpróbálhatod, de találj ki magadnak egy rendszert a feladataid vezetésére. Ez lehet az asztalodra kitett papíron listázva, amelyet pl naponta ellenőrzöd és kipipálod őket.

Tudatosan lehet ezen is javítani.

Mellesleg ne aggódj, mert nemrég voltam hasonló munkakörben én is egy kis cégnél ( kényszermegoldás volt), és mindenki hibázott. :) Nem is egyszer abban a pár hónapban míg ott voltam. A főnök persze ilyenkor üvöltötte le a fejét és kapta a fél órás lelkiterrort, de megjegyzem, a rendszerük is rossz volt: Ugyanolyan, monoton feladatokat kellett csinálni itt is, de indokolatlanul sok helyre kellett rögzíteni dolgokat, na és persze haladni kellett. Az emberi tényező sajnos benne van, ezt el kell fogadni. Nagyobb cégtől jöttem ide, és jeleztem neki mind azt, hogy a rendszeren is lehet javítani ( erre ő is rájött szerencsére és később változtatott is magától, valamint hogy ilyen nagy forgalomnál nem kell így kiakadni, a nagyobb cégnél is napi szinten voltak ilyen hibák. Ráadásul ezeket ki lehetett javítani.)

A lényeg tehát, hogy az nem a te helyed volt, nem kell magadat ostromolni. Valószínűleg lehetett volna min javítani ott is a munkafolyamtokon.

szia

milyen végzettséged van?

mit szeretnél csinálni?

és amit eddig csináltál mennyire állt távol attól, amit szeretnél csinálni?

86%-os vagyok

Még annyit, hogy rengeteg sikeres ember van, akit elküldtek, -akár a saját szakmájából is- még mielőtt befutott.

Ott van pl. Walt Disney, akit kirúgtak és azt mondták, hogy nincs képzelete, most mégis mindenki tudja a nevét.

De említhetném, a Harry potter írónőjét, a regényét 12 ügynökség is visszadobta, mire most az egyik legnagyobb számban elkelt regények egyike. Vgy a Vogue magazin főszerkesztője, akit szintén kirúgtak még régebben egy magazintól.

A lényeg, hogy nem szabad azt elhitetned magaddal, hogy nem vagy jó semmihez ("Milyen munkát ajánlanátok annak, aki semmihez sem ért?"). Ne így állj hozzá, mert képes vagy megpecsételni a jövődet és nem mersz jelentkezni hasonló állásokra. Igenis legyen önbizalmad, tanuld meg, hogy más véleménye nem határoz meg téged.

Majd lesz más, ami menni fog, vannak lehetőségek az életben. :)

86%-os vagyok.

Van az a mondás, hogy "Csak az hibázik, aki dolgozik."

Én is hasznavehetetlen egyetemi szakot végeztem 2 éve. Fogalmad sincs mi érdekel? Nem lep meg! Én sem tudtam 2 éve, csak próbálkoztam valamerre. Őszintén szólva most is próbálkozok, de legalább rengeteg opciót kiszűrtem, és ez is haladás. Na jó, van egy irány, ami érdekel és most próbálok olyan munkát találni. De sokat kell tennem érte majd..

Tényleg ne húzd le magad, ahol dolgoztam is hibáztak emberek. Sőt: Volt hogy egy kisebb vezető a cégnél több milliós kárt csinált mert elnézet és elírt valamit ( kereskedelmi terület. Tudod hány embert kellett kompenzálni utána a cégnek, akik követelték azt az árat, amit ő jóváhagyott? Ő ráadásul itt vezető volt, felelőséggel. Mindenki hibázik olykor, hol kisebbet, hol nagyobbat. (Egyébként őt meglepődsz, de nem rúgták ki, gondolhatod mit érezhetett, amikor behívta a cégvezető, elég büntetés volt ez neki.Azóta is ott dolgozik, pedig ez tényleg gáz hiba volt.)

Próbálkozhatsz recepción, azok több helyen nyugisak (pl vállalatok recepciói, ha jobban bírod mégis a pörgést és egy kis stressz még belefér, + nyelv is megy szállodákban is.

A szolárium és kondi/fitness termekbe pedig simám mehetnél recepciósnak, laza és nyugis a munka, nem szakadnak bele a munkába. Ha ezt szeretnéd és fontos a nyugis hely, ahol jól érzed magad, próbáld be őket.

Sokan vannak még így, hogy keresik a helyüket huszonévesen is bőven, valaki csak 30 felett találja meg a számításait. Nem kell parázni. :)

Szerintem nincsen ezzel semmi baj, csak olyan helyet kellene találnod, ahol felkarolnak és löknek előre, te pedig lelkiismeretesen képes vagy csinálni a dolgodat.

Az adminisztrátorunk a cég más területéről került hozzánk, mert ugyan 15 éve a cégnél dolgozik, de ott nem vált be, ahol az elmúlt pár évben kipróbálták.

Mivel ettől függetlenül megbízható, dolgozni akaró nő, nem akarták elküldeni, megkaptuk mi.

Nagyon nehéz a felfogása, eleinte állandóan mellette kellett ülnöm és fogni kezét minden apró döntésnél, minden folyamatnál. Azt hittem sosem fog belejönni és kezdett néha eldurranni az agyam, amikor ezredszerre is feltette ugyanazt a kérdést, de 2 hónap után eljutottunk oda, hogy az újra visszatérő feladatokat már kiválóan megtudta csinálni önállóan.

Elmondtuk neki, hogy a beosztottjaim fizetése múlik azon, amit csinál és a megrendeléseink sikeressége, a kifizetések leigazolása, vagyis a partnereink elégedettsége. Nyilván ezzel hangsúlyt kapott a munkája és előtérbe került a lelkiismeret, ezért nem is mert egyedül döntéseket hozni. Nehezen tanult bele és ha kap egy új feladatot, most is nehezen rázódik bele mindenbe, de megy neki. Mostmár eljutottunk arra a szintre, hogy dönt, de ha nem biztos abban, amit csinál, akkor mielőtt vakon aláírnám a dolgokat, felhívja rá a figyelmemet, hogy nézzem át, mert nem biztos benne... Én ezt őszintén szólva becsülöm benne és nem bánom ha kérdez, ő pedig nem bánja, ha ilyenkor visszaadom neki és elmagyarázom mi a hiba benne.

Szerintem lehet ezt normálisan is mindkét félről. Én sem vagyok mindig biztos a dolgomban, engem is normálisan kezel a főnököm ilyenkor. Én is hibázok, még is a cégnél vagyok még. Én miért bánjak máshogy az alkalmazottammal, aki lehet hogy hibázik, de elmondja ha bizonytalan, kérdez és igyekszik?

Akkor nem tudnék vele együtt dolgozni, ha odahányná az elrontott paksamétát elém és tojna rá, hogy az rossz, sértésnek venné, ha megkérném, hogy javítsa és eret akarna vágni miatta.

Ő megszavazza a bizalmat azzal, hogy elmondja, hogy lehet hibázott és kérdez ha valamit nem tud, ezáltal már fél év közös munka után ott tartunk, hogyha nem kérdez, akkor vakon írom alá a munkáit, ha kérdez, akkor nem letolom és ugatok, hogy "pedig már százszor elmagyaráztam", hanem elmagyarázom, mert abból tanul. (Max. megkérem, hogy kicsit később térjünk vissza erre, mert most benne vagyok valamiben.) Nem hajt a tatár, nekem fontos, hogy megbízható emberem legyen és jó viszonyban legyünk, neki fontos, hogy jó hangulattal jöjjön dolgozni, bízzanak benne és elősegítsék a munkáját. Sokkal könnyebb kézen fogva előrehaladni, egymást elősegítve, mint lerángatva, földbe döngölve a másikat egymáson taposva jutni fel.

Vagyis azt mondom, nem hiszem hogy nem érdekel semmi, szimplán csak nem kaptál/találtál motivációt azokon a helyeken, ahol eddig dolgoztál. Próbálkozz még, ne add fel!

Nagyon hasonló cipőben járok, mint a kedves kérdező.

Lassan tanulok és gyorsan felejtek. Szeretném azt hinni, hogy ez nem az én hibám, de az az igazság, hogy mégis. Csak az a baj, hogy erről az ember nem tehet.

Nem tehetek, nem tehetünk arról, ha valaki pl. jó felfogásúnak születik (nyerő géneket örököl), gyorsan tanul és sok dolgot tud a fejében tartani, ami ma egy mindenkitől egyformán elvárt munkaerőpiaci érték.

De gondoljunk csak bele: már az iskolában is látszik, hogy ki az, aki úgy tud tanulni, hogy órán a puszta odafigyelésével megír egy dogát erőlködés nélkül 4-esre, én meg emlékszem, hogy több tantárgyból még a 2-esért is vért hugyoztam úgy, hogy soha nem lógtam, mindig odafigyeltem órákon és ezen felül még korrepetálásra, különórákra is jártam!

A lényeg, hogy én nagyon irigylem az ilyen embereket és egy kicsit rosszul esik, hogy ma ez egy sztenderd. Az a sztenderd szabvány, hogy legyél KÉSZ ember, aki rögtön rá tud állni a munkára és nem kell noszogatni, meg valamit 100-szor elmondani, hogy megértse...

Egyszerűen baromi kellemetlen érzés, hogy a sokadig munkahelyemen találom magamat szemben azzal a helyzettel, hogy nehezen megy a munka, nehezen állok rá, mert olyan gyorsan változnak a feladatok, hogy abba egy idő után belezavarodok.

Itt ebben a helyzetben az a nagy kérdés, hogy vajon mikor hozd meg azt a döntést, hogy más munkát keress és mikor kell meghoznod azt a döntést, hogy nem akarsz vándormadár lennél, aki pár hónap után feladja a munkát és másikat keres csak azért, mert éppen olyan kihívás elé került, ami meghaladja a képességeit..

Ez a munkaadók szemszögéből nézve azt jelenti, hogy "ez a munka nem neked való". Azt mondják: "Keress olyan munkát, ami neked való. Amit szeretsz csinálni"

Csak hát ezzel megintcsak az a baj, hogy minden pozícióra többszörös a túljelentkezés és qrva nehéz elhelyezkedni, pláne, ha vidéki vagy és utaznod kell... Másrészt, és ami a legfontosabb, hogyha nem vagy hajlandó vállalni a kihívást és a képességeidet feszegetni, akkor lehet, hogy elmaradsz valami lényeges dologtól. Talán pont egy olyan dologtól, ami megedzhetné a teherbíró képességeidet...

Én úgy érzem, hogy az ember nem mindig teheti meg azt a luxust, hogy neki való munkát végezzen. Mert valamilyen körülmény mindig van, ami megnehezíti, hogy megtaláld a számodra legalkalmasabb munkát, amit szeretsz csinálni.

Az az igazság, hogy akinek nehéz a munka, annak minden munkában nehézségei vannak, függetlenül attól, hogy szereti-e, vagy sem. De azt hiszem, hogy az egyel előttem levő hozzászóló jól megfogalmazta, hogy mi a megoldás erre a problémára:

Olyan embereket kell találnod a kollégáid és feletteseid képében, akik tudják milyen helyzetben vagy és ezzel együtt a benned lévő gyengeségtől és esetlenségtől nem lesznek fusztráltak, mert ők maguk is ismerik a saját magukban lévő gyengeséget. És hajlandók felelősséget vállalni érted, ami ugye sok helyen azért nem tud megvalósulni, mert egyszerűen a céges vezetés, vagy szemlélet nem emberléptékű, hanem egy gépszerű, futószalagszerűen működő mechanikus szerkezet, ahol te egy fogaskerék vagy és ha ez a fogaskerék rossz, akkor nekünk nincs időnk, hogy javítgassuk, mert lelassul a szerkezet és elesünk a profittól. Inkább kibsszuk a pcsába és berakunk helyette egy másikat.