Miután felmondtál, volt olyan, hogy x idő után véletlenül összetalálkoztál a régi kollégákkal?

Igen, hát attől függ ahol volt pár normális munkatársam akikkel úgy jóban is voltam azoknak is csak max köszönök...néha azért megállunk beszélgetni elmondjuk mennyire szar az élet aztán tovább megyünk :D:D.

Főnöknek nem is köszöntem (eddig csak szó szerint egynek akit úgy tényleg bírtam) magával a céggel voltak gondok nem vele mint ahogy az alapesetben szokott lenni..ahogy a régi rossz kollegára is igaz, úgy szarom le őket most is mint amikor ott voltam.

Egy olyan munkahelyem volt, ahol felmondtam, de nem haraggal jöttem el, csak lett jobb. Pár kollégával jóban voltunk, a találkozásra kevés esély van, mert azóta másik városba költöztem, de pár Havonta ráírunk egymásra, épp csak pár mondatot, de azért nagy vonalakban képben vagyunk, mi a helyzet a másikkal. Szóval ha találkoznánk, beszélgetnénk:).

Persze volt olyan is, akivel ki nem álltuk egymást, ebbe beletartozik a főnök is, na velük max. Egy köszönés erejéig beszélnék. Nyilván nem lennék bunkó de nem érezném szükségét leállni velük.

Másik munkahelyről van olyan volt "mentorom",akivel rendszeresen keressük egymást, és elbeszélgetünk. Mondjuk ott nem mondtam fel, de ez a lényegen nem változtat. Emberfüggő a dolog.

Én nem véletelnül találkoztam. Direkt megbeszéltük és bementem meglátogatni a volt munkatársakat. A legtöbbjükkel beszélgettem, talán 2-3 volt, akinek csak köszöntem.

Ha meg utcán összefutottunk, minimális beszélgetés volt azért.

Főnökkel nem találkoztam még, csak a többi kollégával