Nektek mi a véleményetek az olyan kollégáról, aki nem hagyja magát okítani, és mindig mindent megmagyaráz?
Tehát még normális, baráti hangon se szólhatsz rá, hogy "Légyszi, próbálj egy picit gyorsabb lenni!", mert ezt is piszkálódásnak veszi, és ráddurrog, hogy te nem vagy a főnöke, nem mondhatsz ilyet, meg nem parancsolsz. Nekem olyan is volt, hogy azt mondta valaki, hogy nem adhatok neki parancsot, mert 3 évvel fiatalabb vagyok. Meg hogy el kell fogadnom, hogy ő így dolgozik, és kész, nem érdekli, hogy az előtte ott dolgozó, hogy csinálta. Ja, és az ilyenek ugye mindig mindent megmagyaráznak, az kizárt, hogy beismerjék a hibájukat, és a figyelmeztetést tudomásul véve változtassanak.
Azt én se szeretem, ha valaki játsza a főnököt, és fölényeskedve utasítgatni próbál. De a normál stílusú, motiváló szándékú okítást mindig díjazom. Aki erre is bepöccen, annak valami aszociális gondjai lehetnek, szerintem.
Jelenleg hálistennek nincs ilyen gondom, de bármikor adódhat újra. A megoldás, hogy szólok a főnöknek? Mert azt meg azért nem akartam, mert féltem, hogy további konfliktust szül.
Mikor termelésbe voltam, sokszor az építő " krtikika jól jött volna ".
Hogy hatékonyabb legyek.
De voltam olyan műveletben, amit mutattak többször is. Mert nem állt a kezemre.
Volt arra is példa saját módszert választottam, jó volt.
Ha nem dolgozunk egymás keze alá, bizony kevesebb lesz a " végeredmény ".
Kérdező esetében a mosogatni való, más esetben a darabszám.
Ha valaki nehezen fogadja az építőjellegű kritikát, sértésnek veszi és visszatámad az akár önértékelési problémákra is vezethető. Nem feltétlenül kell arra gondolni, hgy el van szállva magától, hanem általánosságban a kritikát negatívnak fogja fel, hiába szánják építő jellegűnek; amit csak azért osztanak meg, hogy, ahogy gondolja, "kötözködjenek vele".
Lehet nagyon sok kritikát kapott kicsiként illetve olyanokért érték támadások, gúnyolások, olyanért lett kiközösítve, amihez nem volt meg az ügyessége. Vagy a felmenői gyerekként nem hagyták érvényesülni és ezért fontos neki annyira, hogy ne próbáljon meg valaki a tanácsaival belekontárkodni a cselekedeteivel.
Viszont mindennek ismeretében én nem szívesen dolgozok valakivel, aki egy jól felépített, segítségnek szánt kritikát személyes sértésnek vesz és visszatámad.
Amikor én valamiért szóltam régen a kollégáimnak, az azért volt, mert vagy segíteni szerettem volna vagy már annyi munka hárult rám az ő hibájukból vagy nemtörődömségükből, lassúságukból, stb. hogy nem bírtam el.
Természetesen úgy, ahogy Te kérdező, finoman, udvariasan. Más az, ha valaki az iroda egyik végéből a másikba átordítva vagy goromba stílusban "osztja az észt".
Annál, hogy én dupla annyi munkát végzek, mert a kolléga épp bekapcsolta a lexarom üzemmódot vagy ha én szívok azért, mert a kollégám elrontott valamit, nem releváns, hogy mennyire bolgyatta meg a lelkivilágát az, hogy rászólok.
Az én célom nem az, hogy elérjem, a kollégám ne vétsen ismét olyan hibát, amiből nekem (is) károm van illetve hogy ne kelljen két ember helyett dolgoznom, mert nem bírom. Nekem se esik jól, ha erre hisztivel reagál vagy kioktat, hogy ő van ott régebb óta - de, ha elérem, hogy a kolléga erre akár hisztizve, akár csendben rendesen végezze a munkáját, akkor elértem a célomt is.
Ha a reakciója akár egy dühkitörés akár egy őszinte "sajnálom" és utána ugyanazokat a hibákat véti vagy ugyanúgy xarik bele a munkába, akkor viszont jelzem a főnöknek; nem azért, hogy így szídják le meg úgy rúgják ki, hanem mert a főnöknek kell biztosítania, hogy az alkalmazottja ne szakadjon bele a munkába és egy ember ne a másik hibája miatt szívjon notúriusan (ergo, ha a kolléganőm Pista bácsinak azt mondja egy utasnak, hogy 100%-ban visszatéríthető a foglalás ára lemondásnál, akkor 5 perc múlva ne az én fejemet ordítsa le Pista bácsi, amikor én azt mondom, hogy sajnálom, de csak 25%-ot kap vissza).
Onnantól pedig a főnök feladata a kollégát okítani.
Szóval én is feleslegesnek tartom a hisztit az pítőjellegű kritikáért vagy az "én régebb óta itt vagyok" kirohanásokat és utálom is őket, nagyon taszítóvá tesz egy embert a szememben; de ha én konkrétan belegebedek ettől a munkába, nem az a fő szempont, hogy ki milyen goromba velem, ha tanácsot adok avgy kérek valamit.
Bocsánat, megint javítanék (nem tudom mi van velem, hogy mindent elírok :D )
"Az én célom nem az, hogy elérjem, a kollégám ne vétsen ismét olyan hibát, "
helyett
"Az én célom az, hogy elérjem,... "
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!