Hova tudok jelentkezni állásra az én esetemben?

Fizikai állóképesség hiánya (izomgyengeség, fáradékonyság, valamint hőallergia) és súlyos szociális/kommunikációs nehézségek miatt sorozatosan visszautasítanak az állásinterjúkról annak ellenére, hogy az angol nyelvtudásom és a logikai érzékem kiváló - ezt többen visszajelezték -. Nincs használható tapasztalatom (Játékmesterkedtem néhány alkalommal - szakértő vagyok társasjátékok körében -, korrepetáltam diákokat, de a mai fiatalok és a többiek már vagy lesz*rják, vagy túl jók és nincs rám szükségük), ellenben van egy nemlétező kereskedelmi szakmám, ECDL bizonyítványom, középszintű érettségim (angol emelt érettségi és B2 középfokú komplex nyelvvizsga), mégse tudtam velük helyezkedni.

Diákhitelt kell visszafizetnem, mert anyagi és egészségügyi okok miatt félbe kellett hagynom az egyetemet, de az aktív korúak ellátásából nem lehet megélni. Továbbá ez nem teszi lehetővé, hogy fizessek bárminemű képzést, mert a bérlet így is többe kerül, mint a jövedelmem. Jogosítványom szintén nincs jelenleg, mert nincs pénzem letenni és nem tudnék fenntartani egy kocsit se. Így is szégyenszemre édesanyám tart el, de úgy néz ki csak mi ketten vagyunk pánikszerűen kiakadva ezen barátnőmmel. Ő szimplán dühös, én meg pánikolok, mert ha nem lesz munka, elveszíthetem. Járok interjúra állandóan, a legjobbat hozom ki magamból, mégis visszautasítanak, amitől meg pánikrohamot kapok, mert a munkanélküliség súlyos magányhoz vezethet, amitől pedig pánikszerűen rettegek.

A munkaügyi központ csak tárja a kezét szét, nem tud velem mit kezdeni. Egyetemre mennék ugyan, de fogalmam sincs, hova tudnék pályaválasztódni, nem tudom, hogy mi érdekel, mire vagyok képes és közel vagyok a 30-hoz is. Természetesen fizetni se tudnám, főleg, hogy a Diákhitelnek így is tartozom.

Egy olyan állásra van szükségem, amivel a képességeimet kamatoztathatom, megkereshetek havi 100-120 ezer nettót fixen, nem kell félnem hogy kirúgnak, lehetőleg nem kell interjúra menni mert akkor tuti hogy visszautasítanak - nem tudom mi a frászkarikát akarnak még a legjobb személyes teljesítményeimen és eredményeimen kívül. Mivel ezeket nem tudom túlszárnyalni, súlyos szociális fogyatékosnak számítok kimagasló kognitív képességgel.

Szintén súlyos baj, hogy akárkihez fordulok segítséggel, még fel vannak háborodva, nem vesznek komolyan, bevágnának valami zártosztályos pszichiátriára, hogy "Mi az hogy egy felnőtt férfi (megjegyzem nem vagyok felnőtt, így férfi helyett is csak gyereknek mondanám magam - az idő múlása nem ekvivalens az érettséggel) nem rendelkezik kocsival, állással, gyerekekkel és még ráadásul szűz is?! Takarodj az életből, menj vissza legózni, te fogyatékos életképtelen f*sadék!"

Nem ismernek, nem tudják, hogy min mentem/megyek keresztül (én se igazán tudom felfogni, csak átélem), felnőtt férfi akarok lenni, mint amit elvárnak tőlem, de igazság szerint nem tudom, hogy ez mit jelent. Nincs felnőtt férfi példakép előttem, innen-onnan a képzeletemből rakom össze, hogy körülbelül mit várhatnak el tőlem, leginkább barátnőmtől, hogy mire vágyik. Ami pedig a személyiségemhez közel áll, azt interiorizálom, ami pedig távol áll tőlem, azzal pedig összezavarodom (például nem akarok a kocsmában eregetni és formaegyet meg focit nézni és tökrészegre inni magam, valamint nem vagyok hajlandó k*rvázni, kihasználni lányokat, megcsalni barátnőmet, hazudni Neki, stb)

Az is nagy segítség lenne, ha találnék egy személyes mentort, aki felnőtt férfit csinál belőlem és ezzel a képességgel magam is el tudnék helyezkedni, ahogy egy igazi férfitől elvárják és barátnőm is büszke lenne rám, valamint biztonságban érezné magát mellettem.