Ti mit szólnátok, ha egy helyen állandó túlórázások vannak, nincs munkaidő vége és nem tudnál kalkulálni, tervezni az időddel?
Új munkahelyem van és itt így megy, nem tudod előre mikor végzel és 1-2 órákat is benn kell lenni. Ez nem alkalmi dolog, Kb minden nap tovább kell bennmaradni.
A többiek még késő estig is nyomják otthonról, gondolom ez is eljön nekem is.
Ezen felül elég stresszes az állandó határidők és a sok feladat miatt, amiket nyilván nem tudsz mindig időre megcsinálni mert mindig jön közben újabb. Nem kapok sok segítséget, de igyekszem önálló lenni, és ez is stresszes, de még ezt is meg tudnám szokni meg belejönni.
Viszont a munkaidő.. azt hittem, hogy ezek csak alkalmiak lesznek, de úgy néz ki, nem.
Én nem szeretném ezt így ebben a formában évekig csinálni, ezeknek az embereknek nincs úgy család sem, meg életük sem, pedig a munkakör jó lenne, el lennék vele, ha nem lenne ennyi nyomás és sok túlóra, estére hazaérkezés.
Ráadásul szellemileg is kimerítő, bár ezt meg lehet szokni.
Velem van a baj?
Vagy máshol is így lesz már? :/
A megérzésem az, hogy hagyjam itt, mert nem akarok hosszú távon ilyen életstílust. Csak szakmailag ez előrelépés lett volna.
Ti hogy döntenétek?
Csalódásként élem meg, mert azt hittem jó lesz, de nem akarom minden időmet munkával tölteni.
válasza:"Sehol nem kizaro ok az ha azer jottel/jonnel el egy korabbi munkahelyrol mert minden nap tulorazol. Kiveve ha ott is ez megy. Az igazat kell mondani."
Haha! Jó vicc! Túlórázni minden munkahelyen kell, legfeljebb nem minden nap vagy nem túl sokat. De ha valahol előáll egy ilyen sztorival, hogy őneki elege lett a sok munkából, ezért hagyta ott a munkahelyét, soha az életben nem kap munkát sehol máshol. Ezt nem akarják hallani az állásinterjún. Hanem azt, hogy lelkes vagy és szeretsz dolgozni és mindent megteszel, hogy a munkáddal segítsd a céget (magyarul: kidolgozod a beled, ha kell).
Én is ilyen helyen dolgozok. Elvileg napi 8 óra meló, de gyakorlatban ez 13-14 óra minden nap. Néha szombat-vasárnap is. Ráadásul minimálbérért. Szóval még azt sem mondhatom, hogy a pénz miatt megéri...
De előtte voltam munkanélküli közel 3 évig. Nulla forint keresettel, depresszióba süllyedve. Na az sokkal rosszabb volt.
Igaz, hogy most semmi szabadidőm nincs szinte. Ahogy hazaesek fürdök, kajálok aztán megyek is aludni. Amikor vannak szabad hétvégéim, akkorra csinálhatok csak programot. De legalább van munkám. Van fizetésem. Be vagyok jelentve. Nem kell attól félnem, hogy éhenhalok. Vagy hogy mehetek a híd alá aludni meg kukákban ételt keresni...
Inkább legyek fáradt mindig és legyen "nulla" magánéletem, de legalább meleg házba jöjjek haza, puha ágyban aludhassak és finom, friss ételeket ehessek!
Van ilyen is, viszont nekem meg van lehetőségem másikat keresni. Azért mert másnak szar és beletörődik(kénytelen beletörődni, én még nem szeretnék.
Alapvetően ha nem így menne, és nem nyomasztana mindig újabb valami bent minden nap, hanem építő környezetben lennék, akkor még a kb mindennapi túlóra sem zavarna, tehát nem CSAK az zavar, hanem összetetten több dolog, de a legapróbb dolgokban is sokszor lekezelőek tudnak lenni velem.(Tényleg aprók, mert alapvetően értelmes vagyok és önállóan próbálok dolgozni!)
Én pl sosem voltam munkanélküli 2 hónapnál tovább, amiből gondolom látszik, hogy nem a munkával van bajom. Addig is dolgoztam míg munkát kerestem pl. és ez most sem lesz másképp.
És nekem pl fontosabb, hogy ha stresszesebb melót is végzek, a munkatársaim normálisak legyenek velem, és ne görcsöljek minden szaron.
válasza:11:
"Haha! Jó vicc! Túlórázni minden munkahelyen kell, legfeljebb nem minden nap vagy nem túl sokat. "
Azért ne abból induljunk ki lehetőleg hogy ez a 2 véglet van: munkanélküli vagy vagy egy rabszolgasorba taszított biorobot. Én értem hogy örülsz hogy van munkád, de remélem, te sem tartod ezt a helyzetet normálisnak...
Mert az ilyen mentalitás vezet oda hogy Magyarország a nyugat rabszolgasorba tasztított gyaramat lesz szép lassan. Mert mindenhonnan ezt hallod, hogy örülj h van munkád, másnak még az sincs, a túlóra teljesen normális, és fogd be a pofád. Ha van gyereked, azzal ne tölts semennyi időt, nehogy legalább neki jó élete legyen, ne sportolj, ne kapcsolódj ki, hogy pár év múlva egy összeesett stresszes beteg izé legyél, aki marékszámra szedi a drága gyógyszert, hiszen pontosan ez a nyugati fogyasztói társadalom vágya.
Ahol a gyerekek ezt a mintát látják, ahol ez a "normális" ott ne csodálkozzunk hogy a tisztességes ember kapja a minimálbért és a semmirekellő tolvajok a milliárdokat. Pont olyan országot érdemlünk, amilyet. Ha nem tetszik valami, ott van számtalan lehetőség, köztük egyébként az, hogy törvényesen se lehetne ennyit túlórázni, tehát a 100 birkából elég lenne 1-nek (!) a talpára állnia, és igazságért kiáltani, de a magyar valóság, hogy nálunk ez sem sikerül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!