Ilyen interjú után akarnád még a munkát?

Te se voltál toppon, ők sem.

Adj egy esélyt a munkának, ha a fizetéssel amúgy meg lennél elégedve.

Mint ahogy te sem voltál éppen toppon (pisi, szomj, fáradtság) így nekik is ezer gondjuk bajuk lehetett, ami miatt nem voltak éppen olyan kedvesek.

Ők nem írtak le téged az első szereplésed után, hanem visszahívtak. Akkor te is nyugodtan adhatsz ennek még egy esélyt.

"Mire rám került a sor..."

Magyarul nem te voltál az egyetlen jelentkező. Az interjúztatónál is elszakadhat a cérna, nem könnyű dolog annyi embert végig hallgatni, főleg ha fele alkalmatlan a munkára, amire jelentkezett.

Örülj neki, hogy visszahívtak. Adj neki még egy esélyt. Valószínű ezúttal kedvesebbek lesznek, hiszen kevesebb embert kell meghallgatniuk újra.

Ha jó a munka, szeretnéd csinálni és úgy érzed meg is fizetnek emiatt kár lenne feladnod.

Én voltam már borzasztó állásinterjún, ott direktbe az arcomba mondták a dolgokat, nem csak gúnyos reakciókat hallottam.

Konkrétan lealáztak a vérbe, hogy egy kis senki vagyok, egy diploma nem diploma és legyek nagyon hálás, ha felvesznek magukhoz. Többször éreztették, hogy az embereiket a papírjaik száma határozza meg és az aláírási jogosultságuk, amúgy kb. kutyába sem veszik őket. A reakcióimra többször lekezelően válaszoltak. Pl. a fizetési igényemre (nettó 130 ezer, ami szerintem nem sok még pályakezdőként sem) az volt a reakció, hogy az rengeteg. Mire kijelentettem az értetlenkedésükre, hogy ez a nagyvárosban a minimális szint mindenhol, erre közölték, hogy akkor menjek oda dolgozni... :D

Végig udvarias voltam és kedves szerintem, egy pillanatra sem veszítettem el a fejemet, pedig kaptam hideget-meleget rendesen. Amit ott kaptam azután napokig rosszul éreztem magam. Sajnos nem voltam abban a helyzetben, hogy visszautasíthassam az ajánlatot, így elvállaltam. A kollégák először azt mondták a főnöküknél ez valamiféle beteges teszt, aki nem áll fel és hagyja ott őt az interjú közepén, az kiállta és jöhet. Viszont sajnos idő közben tényleg kiderült, hogy betegesen állnak a dolgokhoz és számomra nem elfogadható, ha éreztetik velem, hogy én ténylegesen azért vagyok ott, mert van egy diplomám és hasznot húzhatnak abból, hogy úton van a második is. Nem szent nekik sem este, sem hétvége, rosszul voltam attól a helytől, mert elvárások voltak, meló volt, de nem tiszteltek senkit és semmit. A hasznos munkám diplomával kb. annyi volt, hogy időpontot foglaltam a főnökasszonynak a fodrászhoz. Három hét után kaptam egy jobb ajánlatot, amit elfogadtam. Jobban fizetnek és emberszámba is vesznek legalább. Itt is tisztában vagyok azzal, hogy a másodposztomat pl. csak is a papírjaim miatt kaptam meg, nem a teljesítményem, vagy emberi mivoltom miatt, de sokkal nyugisabb a környezet, a főnököm jófej, nem áll meg a kanál a számban, ha bejön az irodába.

Ha valamit megtanultam ebből, akkor az az, hogy hallgatni kell az első megérzésre. Én ott nagyon azt éreztem, hogy nem akarok nekik dolgozni, mégis elfogadtam. Nem kellett volna. Ez is egy tapasztalat, de nagyon örülök neki, hogy ilyen rövidre sikerült tapasztalat.

Lehet csak rossz passzban volt az interjúztató is. Ha visszahívtak még egy körre, akkor lehet mégegy tapasztalatod. Az is fontos, hogy ki interjúztat. Csak egy HR-es, vagy a leendő főnököd.