Miért küldtek haza a munkahelyemről, amikor nem is vagyok beteg? (Hosszú lesz, köszönöm, hogy elolvasod. )
Nem értem a munkatársaim logikáját. Hárman dolgozunk egy munkakörben, én léptem be legutoljára. A két kollégám már összeszokott. Mikor odakerültem, sűrűn voltak félreértések, de ezek egyre ritkultak, végül mindig sikerült megbeszélni. A munkámmal elégedettek, csak a személyiségünk eléggé eltérő, így gyakran elbeszélünk egymás mellett, ebből voltak konfliktusaink.
Kettejük közül az egyikük csoportvezető (legyen a neve A), tehát lényegében a közvetlen főnököm, vele tudok nehezebben kijönni. A másikkal (B) kicsit könnyebb, ő próbál néha hidat építeni köztünk, de őt sem értem meg mindig elsőre.
Ma reggel én értem be a legkorábban, aztán betoppant B. Mondtam B-nek, hogy a férjem eléggé lebetegedett, remélem, ha elkapom, akkor azt még a hétvégén kipihenem. De lehet, hogy mégse, és akkor a jövő héten lehet, hogy pár napot ketten lesznek. Azt mondta rá kicsit csodálkozva, hogy ha rosszul vagyok, szóljak majd, hogy nem jövök, de A-nak ezt most így ne mondjam, mert még képes azt hinni, hogy szándékosan rákészülök egy betegségre. Mondtam, jól van, ha rosszul érzem magam, majd szólok persze.
Közben bejött A, intéztük a dolgainkat, nekem pedig munkaügyben el kellett mennem fél órára. Mire visszajöttem, A közölte, hogy menjek haza pihenni, meg úgyis ügyintézni akartam a jövő héten, intézzem el azt is.
Mondtam, hogy nem érzem magam rosszul, de nem mertem vitatkozni, A utálja, ha ellentmondanak neki, csak újabb sértődés lett volna, ha azt mondom, hogy maradnék. Végül elindultam haza. Az már külön kérdés, hogy ügyintézni sem tudtam volna elmenni ma, mert pénteken nincsenek nyitva ott, ahová mennem kell majd.
Most ugrott egy nap szabim, de inkább ez, mint egy újabb veszekedés. Orvoshoz nem mentem, mert nincs semmi bajom és délelőtt rendelt, már nem értem volna be.
Csak nem értem, mire volt ez jó. B miért mondta tovább, amiről reggel beszéltünk, miután pont ő javasolta, hogy ne beszéljek erről A-nak? És utána miért küldtek haza?
Naszerinted miért?
Te vagy ott a legkevésbé kompatibilis. a két kollega meg jobban összedolgozik, és nélküled is elviszik a napot.
Szóval rád mi szükség lenne..
Szerintem állj több lábon, és legyen egy B terved a melót illetően.
Nyilván a főnöködnek is van főnöke...
A munkáltatódat ugyan nem tudom ki, és a könyvelőt sem, de ők döntik el, a munkaviszonyod sorsát.
Az pedig azon múlik, hogy a közvetlen főnököd (tudod akivel nem annyira jössz ki) mit mond (esetleg a hátad mögött).
Szóval, érted mire akarok kilyukadni....
Nem voltam katona.
Ha nem akarnak velem dolgozni, nem nagyon értem, miért nem köszönték meg szépen a munkámat és búcsúztak el a próbaidő előtt. Hiszen már akkor kiderült, hogy nem passzol a személyiségem hozzájuk. Bár biztos unalmas lenne pár havonta új kollégát betanítani.
Én sem értek jól szót a kollégákkal, de szerencsére a közvetlen főnökömmel igen.
Mi erre a megoldás? Tudatosítod magadban, hogy dolgozni jársz oda és nem jópofizni. Ahogy azt is, hogy vigyáznod kell kinek mit mondasz. Kombinálásra okot adó infókat nem mondasz el senkinek!!!
Pl. tök fölösleges olyanokkal előjönni, hogy mi lesz majd ha esetleg ez lesz... A férjed nagyon beteg lett, pont. Ennyi infó bőven elég. Innentől kezdve, ha rosszul érzed magad, akkor szólsz és ha kell táppénzre mész. Nem kell előrevetíteni eshetőségeket, mert csak magad alatt ásod a gödröt.
Köszönöm a választ. Igazad van.
Sajnos elvárják a jópofizást, ha csak simán bejárok dolgozni és nem mesélek magamról, akkor azon akadnak fenn. De már nem igazán érdekel a véleményük.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!