Munkahelyi alapbölcsesség: szopsz vagy nyalsz? Valóban ez olyan alap amit minden munkavállalónak tudni kéne? Mert ha nem tudja, majd megtudja a saját kárán?

Azért mert Magyarországon a 40-es évek óta nincstelen bérmunkás tömeg létrehozása volt a cél. Akkor kuláknak minősítették azt is aki a két kezi munkájából odahaza megélt, mert példát mutatott volna a többi embernek abban hogy munkahelyfüggőség nélkül is meg lehet élni odahaza. A biorobotok létrehozása a mai napig is tart. Mára szinte eltűntek az otthoni független megélhetési forrással rendelkező emberek. Illetve az figyelhető meg hogy néhány városi azt mondta hogy elege van abból az életből hogy azért dolgozik hogy csekkeket fizessen, ezért az önellátó tanyasi élet kezd újraéledni. Ahogy nagyapáink is éltek valamikor. De ez a szám elenyésző, az ország többségéből sikerült biorobotot csinálni. Már gyerekkorban kiégnek az iskolában és naponta felteszi a kérdést egy-egy tizenéves itt a gyakorin hogy mitől holt fáradt, mitől depressziós vagy hogy hogyan legyen öngyilkos. Mert a monoton mókuskerék pörgetés eredménye ez. Valójában a munkának nincs felső határa és nem lehet benne kimerülni, de csak abban az esetben ha kizárólag önmagának és családjának dolgozik valaki. De a rabszolgaságban hamar ki lehet égni. A rohanó életmódtól elzsibbadva aztán az emberek azt hiszik hogy a munka az munka mindenütt, akkor is ha főnöknek dolgozik és akkor is ha önmagának egy tanyán. Pedig a saját tapasztalatom az hogy az egyik a pokol, a másik a mennyország. Az egyikben huszonévesen is simán bele lehet öregedni, míg a szabad életben például a 90 éves édesapám kaszált és bot nélkül ment, majd hozzátette hogy senki ne segítsen neki mert ez számára a luxus konditerem.

Nem kell elfogadni, le kell lépni másik munkahelyre és kész, ugyanis ezek bben az országban is vannak normális munkahelyek.