Ti a lelketeket is kidolgozzátok?

Fenét!

Ennyiért örüljön a főnök,hogy bemegyek egyáltalán.

Nem igazán, főleg hogy én szeretek munkába járni. 23 évesen befejeztem az egyetemet, (mérnökinformatikus diplomám van) rá 2 hónapra már Svájcban dolgoztam.

Itt az embernek van jövője. Megbecsülnek, normálisak a kollégák, a főnök nincs elszállva magától, egyszóval jó a légkör. Arról nem is beszélve, hogy nincs az ember halálra dolgoztatva. A cégnél is van pihenőszoba, konditerem és még néhány dolog, hogy ha az ember elfárad, akkor kiengedje a gőzt. Emellett ha hamarabb kell elmennem valamiért, akkor elmehetek, majd pótoljam be, de ennyi. Ja az mellékes, hogy a magyar nettó minimálbér több mint 28-30 szorosát keresem, mindössze 25 évesen!

Ezt mind azért írom le, hogy mindössze egy jó szakma + egy kis bátorság kell, de megéri. Azt bevallom, hogy az első fél év piszok kemény volt, de mostanra beszélem rendesen a nyelvet, rengeteg barátom van, valamennyire befogadtak.

"Hát ja. És szokott piszkálni emiatt?"

Nem,egy gagyi,pénzmosó plázabutik,ócska göncökkel. Jó ha naponta 1 vevő betér. De legalább 100%-ra be vagyok jelentve és nyugodtan tudok nyelvet tanulni és filmezni.

Mellesleg ő van,hogy 2-3 hónapig!!!! nem jön és nem is telefonál ide.

Na ezért nem kell kidolgozni a lelkedet. Ha túlbuzgó vagy hozzászoknak és lehet te erődön felül teljesítesz már akkor is, de másoknak ez lesz az alap, a megszokott.

Én is 25 vagyok, normális vezetőséggel megáldva, nem mondom, hogy nem dolgozok sokat, de szeretem a munkámat és a munkahelyemet akkor is, ha anyagilag elviselnék kicsit többet...