Ti is hasonlóan éltétek meg az első munkahelyetek?

Lehet, hogy csak te érzed magad lassúnak, nem?

Én is így voltam vele egy ideig, aztán egyszer megkérdezték a kollégák, mitől pörgök mindig annyira, én meg csodálkoztam, mert egy csigának éreztem magam :D

Hát sajnos a munkahelyek nem a szívélyes légkörről szólnak, már örülhetsz annak is, ha nincsenek furkálódó, elviselhetetlen kollégák, ha váltani lehet velük pár szót, kicsit elviccelődni néha.Én rászoktam hogy a melóhelyen is megvan a kis "magánéletem", önállósítom magam, a melóra koncentrálok vagy agyalok ezen-azon és eltelik a nap..

egy teljesen új szituációban vagy. Csak hogy egy dolgot említsek: eddig mindig egykorú kistársakkal voltál együtt (iskola, baráti kör). Most a legkülönbözőbb korú és nemű emberekkel (val.szeg). Szokatlan? Persze.

Az teljesen természetes, havalaki bekerül egy új munkahelyre, akkor 3-4 hétig csak nő a fejében a káosz, kevésbé ismeri ki magát,mint az első napon. Rengeteg új információ éri, alig győzi befogadni, és fosik, hogy mindenki hülyének nézi. Pedig dehogy.

Nyugalom. Lassan a testtel. csak arra vigyázz, hogy ne szólogass be senkinek, ne tegyél keresztbe senkinek, ne provokálj senkit. Minden mást el fognak nézni, meg fognak bocsátani.