Irodán való első nap/beilleszkedés?

az első indokolatlanul ideges, de biztosan a front.

Szóval egy multit kell elképzelni, oké. Ott sokkal könnyebb. Eleve a főnököd be fog mutatni mindenkinek, és végigmutogatja majd a helyet. Aztán majd úgyis együtt jártok a kollégákkal ebédelni (vagy a céges étkezdébe, vagy a környéken az éttermekbe), ott is be tudsz illeszkedni.:)

Aztán van konyha is gondolom, oda járj ki eleget, pl. teát melegíteni meg ilyen fal dolgok miatt, így beszédbe tudsz elegyedni.

Aztán ott a Fb, ott is jelölgesd az embereket, kedvelj, kommentelj néha.

És lesznek céges rendezvények is, pl. karácsony, nyárutó buli, ezeken is tudsz majd ismerkedni, ne félj.

inkább attól félnék egy ilyen típusú irodában, hogy önmagamat nem tudom megőrizni, nem attól, hogy hogyan illeszkedem be a szervezetbe.

és ne feledd, a szervezet választja az embert, szóval eleve azért vettek fel, mert beillessz a csapatba!

26L

Bár biztos minden hely más, én a saját tapasztalatomat tudom megírni egy ugyanilyen helyen.

Az volt az első benyomásom, hogy ez itt egy milyen jó, összeszokott csapat, mindenki mindenkivel jóban van, és engem látványosan semmibe vettek. Aztán ahogy telt az idő, egyre inkább befogadtak, és egyre jobban észrevehető volt, hogy fúrják egymást. Én meg fiatal voltam és naiv, hiába csinálták a szemem előtt, azt hittem, velem kivételt tesznek majd, mert "tényleg kedvelnek" (ha-ha), ezért sokmindent kiteregettem magamról. Nagy hiba volt, óriásit koppantam. Két évet húztam le ott, aztán eljöttem szülni, most fogok visszamenni. De a tanulságot levontam, nem követem el ugyanazokat a hibákat, mint az elején.

Tehát: legyél barátságos, segítőkész, de ne kitárulkozó. Főleg azokkal légy óvatos, akikről észreveszed, hogy szeretik a többieket kibeszélni. Ha hívnak magukkal kávézni vagy ebédelni, menj velük, de magadtól ne "akaszkodj", pláne amíg nem ismered a viszonyokat. Tudatosítsd magadban, hogy nem barátkozni, hanem dolgozni mész oda, így természetesebben is tudsz majd viselkedni, és könnyebben fogod viselni az első időszakot, amikor még ki fogsz lógni a sorból.

Nagyon vigyázz. Mindig tartsd szem előtt, hogy ők már nem az osztálytársaid, hanem a munkatársaid, akik ha kell simán alád ásnak. Na nem mintha iskolában nem lenne ilyen, de egy munkahelyen már jóval nagyobb a tét, itt már élesben megy a játszma.

Legyél udvarias, kedves és segítőkész DE ENNYI! Akit szimpatikusnak tartasz azzal elkezdhetsz barátkozni, légy barátságos, de sose feledd, hogy ők ott mind elsősorban a munkatársaid és a munkatársak nem barátok.

Nem tudom, hogy aktuális e még a kérdés, de azért írnék pár sort.

Én 19 évesen mint diákmunkás kerültem be egy nagy multihoz irodába. Bár nekem volt protekcióm, hiszen mostoha apum annál a multinál dolgozik már több, mint 10 éve, de ez engem nem nyugtatott meg. Az első munkanapom előtti napon voltam oktatáson a cégnél, akkor vitt be mostohám az irodába, ahol később dolgoztam és egyesével be lettem mutatva mindenkinek, el lett mondva ki mivel foglalkozik pontosan. Később, amikor már jó ideje ott voltam, azt tapasztaltam, hogy ez minden új irodán dolgozóval így van. Más irodában dolgozókat is behoztak bemutatni. Az különösen tetszett, hogy bár csak diák voltam, engem is bemutattak és elmondták, hogy nekem mi a munkaköröm.

A nap további része azzal telt számomra, hogy az egyik irodai munkatársam megmutatta nekem az üzemet. Minimum 50 embernek be lettem mutatva 2 óra alatt. Én mindenkivel kedves, mosolygós voltam és azt tapasztaltam, hogy ettől szimpatikussá váltam mindenkinek. Volt olyan, akivel nem voltam közvetlen munkakapcsolatban, sőt köszönésen kívül nem is szóltunk egymáshoz, mégis ha éppen másfelé ment de meglátott, akkor intett nekem. Szóval fontos az első benyomás, próbálj memorizálni, és légy érdekes és szimpatikus.

Én alapból egy olyan típus vagyok, hogy nem tudok idegenekkel túlzottan beszédbe elegyedni, az volt a szerencsém, hogy rá voltam bízva egy munkatársamra, aki iszonyatosan kedves volt és sokat törődött velem, na meg szeretett beszélni.

Amit tapasztaltam az ott töltött idő alatt és fontos is, hogy beszélj, nekem az volt az egyetlen hibám, hogy ha nem kérdeztek, akkor nem beszéltem. Persze ne vidd túlzásba, mert azt sem szeretik, ha valaki túl sokat beszél, főleg ha új.

Szerintem ne várd meg, míg ők nyitnak feléd, hanem te is próbálj kapcsolatot teremteni velük. Hidd el egy irodában annyi minden szóba tud kerülni, hogy nem is gondolná az ember.

Az első pár hétben mindenkit nagyon kedvesnek, aranyosnak tartottam, majd ahogy figyeltem őket munka közben, azért átértékeltem néhány emberről a kialakult véleményem. Pl. az egyik nő néha úgy ordibált telefonban a munkatársaival és olyan agresszíven beszélt, hogy csak lestem. Előttem nem mertek igazából egymásról nagyon pletykálni, de azért ott voltam olykor mikor kibeszélték egymást. De ha ezt nevezhetjük kibeszélésnek, akkor velem is megtették, már az első napomon tudott mindent rólam az egész cég, hogy ki vagyok, kinek a lánya, mit keresek ott...

Később már arról is beszéltek, hogy nekem a cégnél megtetszett valaki és vele elkezdtem ismerkedni stb...

Szóval jól gondold meg kinek mit mondasz!