Kezdőoldal » Emberek » Munkahely, kollégák » Akinek Asperger-szindrómája...

Akinek Asperger-szindrómája van, hogyan illeszkedik be a munkahelyi közösségbe?

Figyelt kérdés

Én alapvetően azt hittem, tök jól megtanultam ellensúlyozni az állapotomból adódó hátrányokat, aztán elkezdtem dolgozni.

Cseverészni akarnak, üdvözléskor puszilkodni, én ezt nem szeretem... de ha elutasítom, azt hiszik, nem kedvelem őket. Pedig nem erről van szó, jófejek, bírom őket, de idegenkedek az ilyesmitől. Így aztán azt veszem észre, egyre inkább elkerülnek, nem hívnak a munkahelyi bulikra sem, mert azt hiszik, én ott nem érzem jól magam (pedig dehogynem).

Mondjam meg nekik? De tartok tőle, hogy rövidtávon elbocsátanának.



2014. ápr. 6. 13:28
1 2
 11/14 anonim ***** válasza:
75%
Hármas, mi látszik rajta? Ugyan már. Egy autistán sem, asperger meg simán lehet olyan szintű, hogy csak az tűnik fel, hogy fura az illető.
2014. ápr. 7. 00:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/14 A kérdező kommentje:
Köszönöm mindenkinek a válaszokat.
2014. ápr. 7. 08:58
 13/14 anonim ***** válasza:
91%

Először is: Az Asperger-szindróma NEM mentális betegség. Ő pedig nem „őrült”, vagy szerencsétlen.

Ez egy állapot, és Ő egy kicsit másként viselkedik társas helyzetekben, mint a többség - ezt nem értik, és ezért feszengnek.

(Nem tudják mit kellene tenniük, hogyan kellene hozzá közeledni, és ezért inkább kerülik a számukra kellemetlen helyzetet.)


Baromi egyszerű a dolog: el kell mondani nekik azt, amit itt leírtál! :) Egyenként, vagy csoportosan, akár egy szereplési mániás NT kollégán keresztül... Ne gondold, hogy utálnak, vagy kinéznek a munkahelyi közösségből - nem tudnak hova tenni, ennyi az egész!

2014. ápr. 7. 11:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/14 anonim válasza:
92%
Dettó ugyanebben a helyzetben vagyok én is. Multis cégnél dolgozom és egyszerűen nem bírok beilleszkedni a csapatba. Nem megyek el a munkahelyi bulikra, nem beszélek senkivel (illetve csak egyetlen munkatársammal, nem bírok másokhoz nyitni, nem tudom/értem hogyan kell..saját kis beteg világomból nem bírok kitörni). Lassan kezdem feladni, nem értem mi van velem, pedig már kiskorom óta ez áll fenn. Mindjárt betöltöm a 30-at, de érzem, hogy életemnek nincs célja. Továbbá "akadályként" fogom fel azt is, hogy nő létemre saját nememhez vonzódom. Nem is értem eddig hogyan volt párom, hisz kész szenvedés egy aspie-val együtt lenni. Pedig szeretném élni életem, mint bárki más, szeretnék gyereket, ennek ellenére egy párhuzamos képzelt világban emésztem fel saját magam. Ez nem élet, egyszerűen csak egy átok..
2014. aug. 4. 21:40
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!