Tényleg rossz leszek, ha megteszem?

Ne a munkahelyed legyen az életed! Akármennyire is fontos dolog az ember életében a munka, az nem több, mint egy szimpla munkahely.

Baráti viszonyban vagytok? Egy barátság akkor is megmarad, ha más munka után nézel, sőt, aki tényleg a barátod, az megérti, hogy te másra vágysz, más elképzeléseid vannak, és támogat a váltásban.

Aki csak addig barát, ameddig munkatársak vagytok, az ki kell, hogy ábrándítsalak, de nem barát.

Mártírkodni meg nem kell, főleg nem egy munkahely miatt. Pont azért, mert életed jelentős részét ott töltöd, az elsődleges érdeked, hogy olyan munkahelyen dolgozz, ahol szívesen dolgozol, megbecsülnek, és jól érzed magad.

Neked kell az érdekeidet szem előtt tartanod, mert más nem fog azzal törődni, hogy te hogy érzed magad, mennyire jó neked. Nézz végig rajtuk, és gondolkodj el: vajon ők ezzel az érzelmi zsarolással a te érdekedet nézik? Dehogyis... csak a sajátjukat. Hiszen milyen jó nekik, hogy van egy balek, akire bármit rásózhatnak, és még szégyelli is magát, ha nem úgy ugrál, ahogy a többiek fütyülnek. Dehogy azt nézik, hogy neked mi a jó! Bár azért némi gondolkodással erre te magad is rájöhettél volna.

Arra meg, hogy ki kiben csalódott, hadd ne mondjak semmit. Tanulj már meg kiállni magadért, és ne hagyd, hogy bárki kénye-kedve szerint irányítson!

Aranyos, amit le tetszett írni, az a mese habbal. Magát nem barátságból vették fel oda, hanem hogy profitot termeljen. Ha elmegy, keresnek mást, se kétsége, se lelkiismeretfurdalása ne legyen.

A kollégák se kutyái, se macskái, a kényszer hozta velük össze, jönnek-mennek. (Azt se nagyon gondolja, hogy a munkahelyi barátságok tovább tartanak majd az életben). Én egy csomó 10 évvel ezelőtti ex kollégám nevére már nem is emlékszem.

Ami viszont hiba, hogy utalgat a felmondásra - így fel tudnak rá készülni. Ezt hagyja abba.

Lelkiismereti kérdést ne csináljon az ügyből, mondjon fel ha úgy érzi. Lehet tesznek megjegyzéseket, na és?

Az élet megy tovább!