Mégis mit akar/vár?

Tudom az alap szabályt, hogy házi nyúlra nem lövünk, de tisztán akarok látni.

Egy kollégámmal egy időben mindig kedvesek voltunk egymással /flörtölt velem, (mosoly, beszólások, összenézések, kézérintések).

Benne voltam én is a játékban, de mondott párszor olyat, amire nem tudtam visszavágni, meglepődtem, leblokkoltam. Túl későn vettem észre a jeleket. Most mikor már észbe kaptam, hogy talán tetszek és bármi kialakulhatna, már kevesebb a flört, munkán kívül abszolút nem beszélgetünk már, néha átnéz rajtam, néha megnéz, változó. A mosoly és a nyílt tekintet megmaradt.

Van ennek értelme? Vagy, ha mást nem is, de vidámmá tesszük a másik munkaóráit? S ha végre kitalálnánk, hogy akarunk - e a másiktól valamit, mennyire lenne életképes? (titkolni, egész nap együtt - otthon is)

Bar egy idősek vagyunk, de ő tapasztaltabb a tartósabb kapcsolatok terén.

Köszönöm az építő jellegű hozzászólást, véleményt.