Van itt olyan aki egy elvégzett egyetem után rájött, hogy tulajdonképpen nem is az a szakma való neki?

Igen, én. Elvégeztem az egyetemet, be is volt ígérve egy munka. Akkor már nem akartam ezt csinálni, de gondoltam, ha van meló, hát el kell kezdeni. Aztán a leendő "főnököm" szólt, hogy nem kellek. Na, akkor padlóra kerültem, de nagyon.

Elvégeztem egy szakmát, aztán fölvettek egy támogatott angol nyelvi képzésre. Ennek most lett vége, nyelvvizsgával zárult.

A fősulis végzettségemmel tulajdonképpen a popsimat sem törölhetem ki, de már nagyon nem is érdekel. Az a gond, hogy igazából mai napig nem tudom, hogy mit szeretnék.

Dolgozni, még nem dolgozom, pedig jó lenne már munkát találni.

Nem mondom, hogy megbántam ezt az egészet, mert hiába is bánnám, akkor is így lenne. :)

A problema sokretu, talan ott kellene szetnezni eloszor, hogy a szulok miert eroszakoljak ra gyermekeikre az akaratukat. Sajnos szep szammal talalkoztam es talalkozom a mai napig a Debreceni Egyetem Jogi karan is, hiszen ott tanulok.

Az igazgatasszervezo alapszakot tanulom, harmadeves vagyok, plusz ket ev csuszas. Miert? Lehet benne van az is, hogy kezd nem erdekelni. Azonban azt is nezd meg, hogy mi az oka annak, hogy mar nem erdekel! Engem speciel nagyon befolyasol az is, hogy rengeteg olyan dolgot tanulunk feleslegesen, amit nem fogunk ervenyesiteni munkank soran. Emellett en nagyon fajlalom az elmeleti oktatas tulsulyat a terepen valo gyakorlat karara. Itt 3 ev alatt van egy 6 hetes nyari gyakorlat, amit vagy lefarigcsalnak a hallgatok, vagy pusztan csak kavet fozetnek vele, plasztik kartyat foliaznak, ne adj Isten semmit nem csinalnak. Szarnak a pofon, korulbelul, haszna nem sok.

Masreszt mindenkit a penz motival. Ha nincs penzed, senki vagy, mondja a birka tomeg. Ha megforditod azonban, es ugy nezed, hogy ha senki vagy, akkor nincs penzed, hamarabb eljutsz ahhoz is, hogy legyel VALAKI, es azt csinald, amit szeretnel csinalni. Hiszen a vonzas torvenyei automatikusan beindulnak, ha rajossz, hogy hogyan hasznald a szavakat es gondolatokat levetitve onmagadra. Onismeret! Ezaltal jutsz el oda, hogy mit is kivansz Te valojaban! Neha felelmetes, de egyben nagyszeru dolgok ezek! :)

Zaraskeppen azt mondanam, hogy a tanulasba fektetett ido es penz sose elpocsekolt dolog. Mert amig a telefonodat kivehetik az utcan a kezedbol, a Tudast soha senki nem veheti el Toled! :)

Amikor elkezdtem érdekelt a választott szak. Nagyon is. Persze orrba szájba tanultuk az olyan tárgyakat, amiknek semmi köze az adott szakhoz, amelyek pedig épp szakmai tárgyak lettek volna, azokból felületesen jórészt elméleti szinten kaptuk a tananyagot. Ezt még lenyeltem volna, de aztán beleakadtam egy olyan oktatóba...hát hogy is mondjam: szívatott akit ért. Félévente ha hárman átmentek nála akkor az egy különleges félév volt. Olyanokat kért vissza, amiket le sem adott. Hiába tudta az ember 5-ösre az anyagot, mindig tudott olyat kérdezni, amiről a vizsgázónak halvány gőze sem volt. Ekkor elgondolkodtam, hogy tényleg erről szólna a felsőoktatás? Mert ez abszolút nem a tudás átadása.

Ekkor már úgy voltam, hogy abbahagyom, de egy barátom beígért egy munkát a cégénél ami eléggé felkeltette az érdeklődésemet. Így ráhúztam (sajnos) még két félévet és sikerült átmennem ennél a manusnál és a diplomám is meglett. De ekkor ugrott a beígért munka is.

Hát mindezek hatására abszolút elment a kedvem ettől az egész területtől, nem is a szakmámban dolgozom.

Van néhány dolog ami érdekel ezen kívül és amiben tudom, hogy jó lennék munka fronton is, de nem akarok újabb 3 évet rááldozni az életemből, és nem kevés pénzt. Úgy érzem, hogy most már késő. Pláne ilyen országban, ahol az ember már álmodozni sem mer arról, hogy egy adott szakterületen helyezkedik el, mert nincs rá kereslet.