Japánban milyen különleges munkák vannak? (ha vannak)

Átlag tokiói vonat csúcsforgalomban:

http://www.youtube.com/watch?v=b0A9-oUoMug

Szóval jah, komoly. Bár azt nem tudom, hogy van-e akit csak erre a "lökdösésre" vesznek fel, de az állomás személyzetének a munkájához láthatóan eléggé hozzátartozik.

Fugu-szakács.

A fugu (ふぐ), angolul blowfish, magyarul azt hiszem gömbhal, egy halfajta. A húsa tradicionális japán ételkülönlegesség, ami meglehetősen népszerű náluk. Egy apró probléma van: a fugu mérgező. Nagyon. A méregzsákjában levő idegméreg izombénulást, majd kb. negyed órán belül fulladásos halált okoz, ellenszere nincs. Ha időben beér az ember kórházba, egy gyors gyomormosás esetleg megmentheti az áldozatot.

Viszont ha jól el van készítve, akkor a méreganyagból semmi nem jut a szervezetbe nyilván. Épp ezért fugu szakácsnak lenni sokéves tanulást és gyakorlást igényelt, ahol általában a vizsga része volt a szakácsnak a saját maga által elkészített fugu elfogyasztása. Ez a modern időkben olyan szigorú képzést jelentett, hogy a jelöltek kb. 70%-a nem tudta elvégezni (nem, ez nem azt jelenti, hogy ők halálra mérgezték magukat). A vizsga elvégzése nélkül pedig szigorúan tilos volt fugut elkészíteni.

Hogy miért mondom mindezt múltidőben? Tavaly a japán kormány úgy döntött, hogy mivel ilyen halból van a vizeikben dögivel, többet kéne eladni belőle és a fugunak helyet kellene adni a gyorséttermekben és a tömegfogyasztásban (olyan népszerűvé akarják tenni, mint mondjuk nálunk a hamburger), ezért ha jól tudom tavaly óta nem kell engedély a fugu étteremben történő elkészítéséhez, bármelyik sarki gyorsbüfés csinálhatja.

Benshi (弁士)

Némafilmes narrátor. Japánban a hangosfilmek relatíve későn terjedtek el, pont miattuk. A benshik a némafilm alatt benn álltak a moziteremben és narrálták a feliratot. Képzeld el élőben alkotó szinkronszínészként. Nagyon kevés ugyan, de néhány még ma is akad belőlük.

Karuta-felolvasó

A karuta egy japán kártyajáték. Lényegében képzeld el keresd-a-párját memóriajátéknak, csak képek helyett versekkel. Hobbiszinten nagyon népszerű, profi játékosból viszont kevés van. A profi játék nagy gyorsaságot, ügyességet és odafigyelést igényel, ezért sportként tartják számon. Aki jelentősebb eredményeket el tudott érni a karutában, az leteheti a felolvasó vizsgát és hivatalos karuta meccseken ő fogja felolvasni a versenyzőknek annak a a versnek az elejét, aminek a másik felét meg kell találniuk a kártyák között. A profi meccseken a játékosok kivétel nélkül tökéletesen memorizálták az összes játékban levő verset és az első egy-két karakter hallatán, sokszor a másodperc tört része alatt választják ki a keresett kártyát, ezért a felolvasásnak kiválóan artikuláltnak, tisztának és tökéletes sebességűnek kell lennie, különben a meccs kaotikus lesz.

Omi kereskedő

A 16-17. századi Japánra jellemző gyalogos vándorkereskedő. Íitt egy kép egy magából hogy kell elképzelni őket:

[link]

Seiyū (声優)

Lényegében szinkronszínészt jelent. Azonban főleg az animék miatt ez mást jelent kicsit mint nyugaton. A seiyū-k nem színészek, soha nem játszanak színpadon vagy filmben, kizárólag a hangjukkal dolgoznak. Rádió-drámát, animéket és visual noveleket egyaránt szinkronizálnak. Még nálunk a legjobb szinkron színészek sem igazán közismertek és vannak a reflektorfényben, addig japánban külön magazinjuk van és a sikeresebbek nagy rajongótáborral is rendelkeznek.

Most más nem jut eszembe, ha mégis, akkor írok még. :)