Kezdőoldal » Emberek » Munkahely, kollégák » Előfordulhat, hogy valaki...

Előfordulhat, hogy valaki teljesen munkahelyfüggővé váljon?

Figyelt kérdés

Egy börtönös filmben találkoztam a fogalommal, miszerint a hosszú időre elítélt rabok "intézményfüggővé" válnak. Tehát 30-40 év után már nem is akarnak igazán kiszabadulni, mert annyira megszokták az ottani életet.

Mi van akkor, ha valaki élete nagy részében, egészen addig, míg nyugdíjba nem ment, egy munkahelyen dolgozott, szintén akár 30-40 évig? Ez ugyan nem "bentlakásos" dolog, mint a börtön, de mégis, 30-40 évet a munkahelyen töltesz el, utána pedig hirtelen vége... Nem okoz ez szintén ilyen jellegű függőséget?

Persze én még fiatal vagyok, szóval nem tudom, idősebb, nyugdíjas emberek éreznek-e hasonlót. És természetesen az is lehet, hogy ez egy elég buta hasonlat volt, csak érdekelne, hogy látják az oldal látogatói a kérdést.



2012. júl. 15. 23:15
 1/3 anonim ***** válasza:

Anya rettentő rég dolgozott egy helyen, imádta, szerette, sosem nyavajgott, a vevőit imádta ahogy a vevők is őt, erre múlthéten kiderült hogy augusztustól kirúgják..:(

Anya totál kiakadt, rosszul volt satöbbi. Mert tényleg kötődött a helyhez.:) Szerencsére talált magának munkát...Na de akkor is :)


Én lehet hogy még az újdonság miatt, de én is imádom a munkahelyem :)

Nem rég kezdtem el dolgozni, most érettségiztem, és így neki is láttam dolgozni, de múlthéten nem kellett mennem és szabályosan rosszul voltam, hogy miért velem történik ez...:D Holnap már mehetek :) JUHUUU :D


19/L

2012. júl. 16. 07:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/3 anonim válasza:

Létezik.


A mi hivatalunkban sokan vannak, akik egész életükben ott dolgoznak, az az első és utolsó munkahelyük is.


Pár éve nyugdíjba ment egy kolléga, de nyugdíj után is dolgozott nálunk, és amikor ténylegesen is elment, nem sokkal utána meghalt.

2012. júl. 19. 08:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/3 anonim ***** válasza:

nem azt mondom, h nem várom a hétvégét általában, de imádom a munkahelyem. a munkát, a kollégákat, a főnökök többségét, a hely hangulatát, a pörgést, az ügyfeleket, a visszajelzéseket, az érzést, h fontos amit csinálok.

szerencsére ez nem az a hely, ahonnan hetente rugdossák ki az embereket, de ha engem elküldenének, akkor tuti depressziós lennék. az első munkahelyem az eddigi 3ból, ahova jó kedvvel megyek be reggel, és sajnos vagy nem, de haza is hozom néha a melót.


valamilyen szinten függője vagyok a helynek és az érzésnek amit ad. nem keresem magam betegre, de az érzés, amit ott kapok, azt nem pótolja pénz.


kicsit talán olyan mint egy hosszú párkapcsolat. hiszen az életed egynegyedét munkával töltöd, tehát nagyon is hozzászoksz, és ha hirtelen vége szakad, akkor képtelen vagy valamilyen fajta gyász nélkül megválni tőle.


nagyszüleimet is a munka éltette, nyugdíjasként még 10 évet ráhúztak a ledolgozott 40re. 6 évvel azután, h abbahagyták, meghaltak. de előtte elég durván leépültek, főleg a papám. :( annyira megszokta azt az igénybevételt, szellemi és testi kihívást, amit a munka adott neki, h nélküle már nem működött rendesen a teste és az elméje. az viszont tagadhatatlan, h maradandót alkotott, és a városban, ahol élt, az idősebb korosztály a mai napig emlékszik rá.

2013. jún. 1. 21:02
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!