Milyen volt, amikor a viselkedéseddel megváltozott a munkatársaid hozzáállása?

Nem értem, mire gondolsz. Milyen hozzáállás és mihez?

Olyan volt, hogy egy helyen eleinte csöndes voltam, és a bunkó kollégáktól szó nélkül tűrtem mindent, meg csicskultam, de aztán pár hónap után elszakadt a cérna, és elkezdtem lázadozni meg visszaszólogatni. Láthatólag nem tetszett nekik, hogy többé nem vagyok a csicskájuk, de pár hét alatt beletörődtek.

Nem tudom, ilyesmire célzol-e.

Kicsi koromtól fogva "bocs, hogy élek" mentalitással léteztem, amin bár szerencsére sikeredett javítanom mire dolgozni kezdtem, azért ennek akkorra is maradt még nyoma. És volt egy idősebb nő, aki korban az anyám lehetett volna, aki ezt nagyon megérezte/ meglátta rajtam, és rendszeresen olyan helyzeteket hozott létre, ahol meg tudott hazudtolni, engem rossz fényben tudott feltűntetni. Az első 1,5-2 hónapban hagytam, alig mertem visszaszólni. Aztán egyszer olyan dolgot tett, amiért engem vettek volna elő, és akkor jutottam el arra a pontra, hogy nem hagytam többet szó nélkül.

Hát... halkszavú és lágyhangú vagyok, de ott már annyira tele volt az a bizonyos, hogy úgy kiosztottam, hogy nemcsak, hogy az a nő nem mert utána hetekig a szemembe nézni, de a többiek is végleg befejezték a kóstolgatást. (annak a nőnek a haverjai is úgy kezdtek velem viselkedni, mint maga a nő) Állítólag visszhangzott a folyosó tőlem. De fura mód, abszolút nem érdekelt onnantól kezdve. Sőt, kifejezetten jó érzés volt azt meglépni. Főleg, mert utána rendesen emberszámba vett mindenki. Legalábbis szemtől-szembe így volt. Hogy mi ment utána a hátam mögött, már az sem érdekelt.