Titeket zavar(na), ha valamelyik kollégátok rendszeresen megkérdezi (vagy megkérdezné) ebédnél, hogy mit esztek, főleg úgy, hogy mindig nézi (nézné) is?

Igen, főleg ha épp rágok, és emiatt gyorsabban le kellene nyelnem a kaját. Ezért nem szeretek evés közben beszélgetni, mert a beszéd vagy a másik szövegére való reagálás, bólogatás megzavarná a természetes ritmusomat, nem tudnám annyira élvezni a kajálást.

Maga a tény, hogy kíváncsi arra, hogy mit eszek, az nem zavar. Valószínűleg ötleteket gyűjt.

Volt már ilyen. Mennyibe került? Mi van benne, milyen az illata, hogy néz ki...

Egyszer aztán keményen, bunkóan beszóltam neki, hogy már idegesítő, amit csinál. Hetekig nem szólt hozzám, nem ült az asztalhoz. Végül bocsánatot kértem tőle hogy tahó voltam. Megbeszéltük, hogy mi a bajom és többet nem csinálta. Lehet így kellett volna kezdenem...

Engem nem szokott zavarni. Magamnak főzök nem rendelek. Általában valami extrásabb nem átlagos kaját csinálok aztán többen is kérdezik, hogy ez mi meg mi van benne. Szívesen elmesélem közbe nekik.

De az zavarna, ha látja, hogy rántott hús krumplipürével és megkérdezné, hogy ez mégis mi.

Igen!

Egyrészt ne bámulja a kajámat, mert illetlenség.

Másrészt hagyjon békében enni. Nem tudok egyszerre pofázni is, meg enni is. Legalább ebédidőben legyen nyugtom!