Ha naponta többször arra lépek be az irodába, hogy a kollégák gyorsan elhallgatnak, mert éppen a fikázásommal voltak elfoglalva, azt hogy kezeljem rövid- és hosszútávon?

Nem profik.

Volt nálunk egy takarítónő, sok iskolát ugyan nem végzett, de félelmetesen tudott keverni, engem, a kis fiatalt is próbált bevonni a kígyókő-fújásba.

'ez a Margit férjes asszony létére nem kéne már hogy így dörgölőzzön a Tivadarhoz, a férjéről meg tegnap alaposan kavard fel a tejfölt, mert akkor jobban terül a tepsiben'

Csak lestem, nem értettem az elejét sem, a végét pedig különösen nem, időbe került, mire rájöttem, hangszínváltás, megakadás, ritmusválás nélkül így tudott témát váltani, amikor felbukkant az, aki ellen éppen szítani akart.

Azt érzi az ember, ha nem fogadják be. Én is ugyanígy vagyok. És tudom, hogy engem is kibeszélnek, mert az én fülem hallatára is kibeszélik a másikat, ahogy az kilép az ajtón. Ezért nyilván én sem vagyok kivétel. Mondjuk nálunk mi csak férfiak vagyunk.

Javaslom, hogy inkább ne vedd fel a beszélgetést, mert olyanokat hallanál, amiket inkább jobb a lelkednek ha nem tudsz. Hidd el, jó indulatból mondom. Hosszú távon, nekem is munkahely váltás lesz, én ezt már most tudom. De amég nincs "akkora" konfliktusok senkivel+ a főnök sem piszkál, addig simán el tengem-lengem köztük azt a néhány órát, amit velük kell töltenem. De ezt te érzed!