Tinektek volt már balhétok a főnökötökkel, felettesetekkel azért, mert hogy hirtelen túlóráztatni akart titeket, de ti nem akartatok maradni?

Szokásos túlórás sztorik, szerintem már mindenkinek volt ilyen esete.

Elszoktam fogadni a túlórát, de csak akkor ha előtte legalább 1 héttel szól. Szoktak lenni hirtelen esetek, amikor tényleg az utolsó pillanatban szólnak, ha ráérek oké, ha meg nem, akkor bocs.

Ez lenne a normális. DE, volt olyan munkahelyem ahol, komoly szájkarate ment ezekről. Volt olyan esetem amikor a főnököm megfenyegettet, hogy vagy bevállalom a túlórát, vagy kapni fogok egy fegyelmit, amivel akár ki is rúghatnak. Ezen ponton fogtam minden holmimat, és haza mentem. Még ajtóig se jutottam el, a főnököm jött utánam, hogy Ő, nem úgy gondolta. Utána elmentem a HR-sekhez, elmondtam mindent, és kértem az azonnali felmondásomat.

Hát, én sunyi vagyok, mindig van nálam 2-3 bombabiztos érv ilyen esetekre : anyósom nemrég telefonált, szétment a vízvezeték ,ömlik a víz stb

Nem korrekt ezt aznap közölni. Volt, hogy szimplán megmondtam, hogy nem túlórázok, fáradt vagyok de az őszinteség nem túl nagy érv szokott lenni.