Étteremben dolgozók! Nálatok volt már olyan, hogy egy vendég fizetés nélkül akart távozni?

Én a fordítottjával találkoztam. Aki akkor már élt, lejárt a Balatonra biciklivel, vonattal, stoppal, az tudja, mi folyt akkor, miről beszélek.

1973. Balatonalmádi, Aranyhíd presszó, étterem, bár.

Akkoriban a pincérek jó, ha kiszolgálták a magyar vendégeket. Tömve volt körbe a Balaton kelet-és nyugat-német turistákkal. Kizárólag rájuk koncentráltak, busásan feláraztak, borravaló márkàban ( akkoriban nem lehetett valutád).

Ittunk fejenként 2-2 sört. Diákok voltunk. Ott ültünk 2-3 órát. Úgy 10 felé szóltunk, hogy fizetünk. Ránk se hederítettek. Aztán megint. Akkor sem. Majd odament az egyik haver, hogy jöjjön már a fizetős, mennénk. Bólintott. Majd még egy órát vártunk. Akkor besokalltunk, felálltunj, szép komótosan elindultunk. A kutyát nem érdekelte. Kaszálták a németeket. Százszor behozták a zsebükbe azt a 8 korsó Balatoni Világos sört.