Létezik, hogy valakinek nem való semmilyen munkakör, ha igen, az mit csináljon magával?

#9

Ott egy olyat tudnék elképzeni, hogy valaki alapból elég letargikus hangulatban van, se önbizalom, se önbecsülés. A társadalmi többség lenézi a munkáját, majd ha hibázik is (pl a második emeletnél a lépcső még földes, menj és takarítsd fel de azonnal!! Vagy bármi hasonló jellegű dolog, hogy lehet jól megcsinálta akkor, csak valaki oda koszolt később, de az ostor akkor is rajta csattan, mert ő csak egy utolsó senki takarító)

Ezért mivel munkaidőben is le van nézve, munkaidő után is mivel ő csak egy takarító és ez az egész pszichésen is ki hat rá, amivel esetleg több hibát követ el, felületesebben takarít és egyre inkább hangoztatják, hogy még erre se képes, pedig ennél egyszerűbb dolgot hova??

Pedig legyünk őszinték ha van egy nagy épület aminek ha a szobáit nem is, de a folyosóját szinte egész nap takarítani kell. Bejárati ajtóknál össze fogdossák az üveget, tisztítsa állandó jelleggel, behordják a port/sárt/latyakot, tartsa tisztán a wc-t és van aki nem úgy hagyja ott mint ahogy ő szívesen találná... Tényleg annyi ilyen takarítót láttam már, akik egész nap csináltak valamit, ha meg 5 percre leültek kávézni, miután csillog a folyosó, egyből kapták az ívet, hogy a lusta banda...

Nagyon sajnálatos volt az is, mikor párszor köszöntem egy idős bácsinak és jó munkát kívántam látszott rajta hogy feldobta. Mármint az, hogy ember számba veszik, valahogy szomorú volt az, mikor meglátott már büszkén mosolyogva kihúzta magát, hiszen ő mégis csak egy ember és nem csak egy utolsó senki.

Szerintem tényleg nagyon alul vannak értékelve, meg se fizetik azt számukra, amit csinálnak nap mint nap, hogy szinte láthatatlanul őrzik a rendet bármilyen intézményben. Persze vannak akik hanyagabbul végzik a dolgukat. Én is voltam kollégiunban, ahol a fél kolit mi diákok takarítottuk, minden nap más 4 ember csinálta. A másik felét meg a takarítók csinálták volna, na pont az nem volt csinálva. Van ilyen is. De szerencsére nem ez az átlag.

Ja, én is ilyen vagyok.

Diplomám is van, de szorongok, a legalapvetőbb dolgoktól is, pl telefonálás.

Állandó készenléti állapotot érzek, és hogy megfigyelnek.

Wc-re nem tudok elmenni, mert időre kell, és ez megbénít.

Magyarán olyan érzés, mintha egy börtönben lennél, ahol attól félsz mikor fognak megverni.

Az ilyen embereknek nem való az alkalmazotti lét, csak magánvállalkozó vagy kötetlen munka, ahová nem kell bejárni, emberek között lenni.

Létezik, ha annyira beteg, hogy le is van rokkantva és rokkantsági ellátásban részesül.

Olyan is van, aki erkölcsileg alkalmatlan, mert mindenhonnan lop és nem lehet benne megbízni.

És olyan is, aki borzasztóan lusta.

Mit csináljon? Ha beteg járjon kezelésekre, ha erkölcsi/ pszichés/ lustasági problémája van, járjon pszichológushoz, vagy törődjön bele abba, hogy börtönbe fog kerülni, vagy pedig hajléktalan lesz.

Ha nincs pénze pszichológusra, menjen be a családsegítő szolgálathoz és ott kérjen segítséget, az ingyenes.

#14

Meg olyan is van, hogy beteg, de nem százalékolják le, vagy annyit nem kap, amiből pénzt is lát.

Megváltozott munkaképességűek sem kiterjedtek, inkább fizikai betegeknek van ilyen.

De egy mentális beteg, szorongásos beteg ilyen helyen nem fog dolgozni.

Szerintem van ilyen, de akkor a társadalomtól kapja az ívet, hogy ingyenélő-naplopó, stb., viszont, ha meg valóban végez az illető valamilyen tevékenységet, akkor meg azért b*tatják, mert nem tökéletes a munkája, a tevékenysége.

Ki érti ezt a mai magyar(!!!) társadalmat?

Megoldást meg nem adnak a kérdésedre sajna.

#19

Mert nem gazdagít egy multit vagy vállalkozót a munkájával.