Mindig kiderül utólag hogy nekem volt igazam mégis mindig én vagyok a hülye. Hogy szüntessem ezt meg?

#3: Felmondás. Fenyegetőzni a felmondással nem érdemes, mert úgy se vesz senki sem komolyan. Ha lenne egy alapvető tisztelete irántad és tényleg jól végzed a munkád itt próbálna tartani, de az alapján amiket mondasz nem hinném, hogy meghatná, max akkor amikor már nincs visszaút.

Ha ezek után menne hogy mégis maradj lehet mondani neked is, hogy kisdrága ne akadékoskodj már! Az ilyet csak így lehet helyére tenni.

Hát ennyiből nehéz tanácsot adni, szerintem az elsődleges, hogy megértsd, mi a probléma gyökere, mert az határozza meg, mi a jó lépés. Ami eszembe jut:

I.) nem bírja az egója, ha ellent mondanak neki. Ez rohadt veszélyes, mert minél jobban igazad van, és minél jobban véded az igazad, annál inkább veszélyt lát benned. Ördögi kör, vagy ha úgy tetszik öngerjesztő spirál. Ha ez van, akkor van előtted két irány:

1: lenyeled a saját egódat, és kenegeted az övét: nem kérdőjelezed meg, főként mások előtt, ahelyett, hogy az arcába tolnád a hibáit, inkább megfelelő kérdésekkel hagyod, hogy ő maga jöjjön rá, azt mutatod felé, hogy őt támogatod. Ez egy elég komoly alázatot igénylő feladat, de sok esetben csodákat tesz.

2: beleállsz a cicaharcba, és leharcolod. Ha nyersz, akkor nagyon nyerhetsz, mert akkor te leszel a kérlelhetetlen, kőkemény valaki. Ha veszítesz, akkor könnyen ellehetetlenítheted magad. Sajnos a politikai játszmákban nem az nyer, akinek igaza van, hanem akinek nagyobb a támogatottsága.

II.) Valójában rosszul méred fel a helyzetet, és nincs annyira igazad, mint gondolod. Volt olyan kollégám, nem is egy, akik nagyon erős érzékkel ismertek fel valós problémákat, de rosszul ítélték meg a következményeket és az esélyeket. Csupa--csupa veszélyt láttak maguk előtt, ami egészen biztosan bekövetkezik majd. Ebben mondjuk 10-ből 6-szor tévedtek, 3-szor tényleg bejött, de a következmények egy tollvonással kezelhetők voltak, 1-szer meg full bejött, amit mondtak. Ők ezt az egy esetet úgy kezelték, mint a teljes igazuk bizonyítékát, és véres kardként hurcolták körbe.

Érdemes ilyenkor tartani egy pici önvizsgálatot: tényleg akkora problémák ezek? Tényleg olyan gyakran van igazad, mint gondolod? Mi van, ha van némi igaza ez ügyben, mert amúgy tényleg tök jól működnek a dolgok.

III.) Egyszerűen csak különböztök. Te egy szabálykövető, precíz embernek tűnsz, akinek nem fér bele a félig elvégzett munka, a főnököd meg olyannak, aki a végeredményt nézi, és szarik a részletekre, ameddig nem okoznak nagy gondot. Ez a legfaszább eshetőség, mert ha megtanuljátok egymás nyelvét és szempontjait, akkor piszok jó csapat lehettek.

A feleségem és a főnöke hasonló felállás. A srác tök ügyes vállalkozó, aki nagyon jól köt üzleteket, ügyesen tervez, barátságban van a kockázatokkal, stb. Cserébe olyan szinten úszik mindene, hogy a nejem zuhany alatt ventillál nekem minden este, hogy nem érti, valaki hogyan tud így létezni. Számlák nincsenek befizetve, ügyfeleket bukik amiatt, mert elfelejti az időpontot, milliós eltéréseket talált az asszony számlák között.

Annyi a különbség, hogy közöttük nincs ilyen erős konfliktus. A srác hálás azért, amit az asszony megcsinál, a feleségem pedig szereti, mert jó főnök, és pontosan tudja magáról, hogy ő azt nem tudná csinálni, amit a srác. Könnyen lehet, hogy ti is ki tudnátok alakítani egy hasonló felállást.

IV.) Sajnos lehet, hogy szimplán egy inkompetens seggfej. Ennek szerintem relatíve kicsi az esélye, de ha mégis ez van, akkor szerintem vagy az van, hogy beleállsz, mint az első pontban, vagy felmondasz.