Mit csináltok, ha egyáltalán nincs beszédes kedvetek, de egy kolléga beszélgetni akar?

Ne is mondd. Én ugyan extrovertalt vagyok, de reggel én sem vagyok topon egy két óra hosszat érkezés után. Eddig volt egy "szofoso" kolléganőm, aki most elment. Helyette kaptam egy dupla "szofoso" pasit magam mellé.... Uhh.. Hát a reggelek kemények, de szerencsére imádom őket úgy ahogy vannak.

10 után már nem zavar a csacsogasuk, én dolgozom közben is. Különben nem végeznek.

Vagy becsületesen meg kell mondani a valóságot, ahogyan a #3 javasolta, aztán lesz ami lesz, vagy a saját fegyverét kell a szófosó ellen fordítani.

Az ilyen emberek mások figyelmét vadásszák, az adja nekik a sikerélményt, hogy rájuk most odafigyelnek. Tökéletesen figyelmen kívül hagyják, hogy a hallgatóságukat érdekli-e a mondanivalójuk, vagy hogy zavaróak, fárasztóak.

Úgyhogy az első lehetőségnél át kell venni tőlük a szót és gátlástalanul el kell kezdeni nyomni a saját szövegünket. Mindegy is, hogy miről beszélünk, de az a legjobb, ha a szófosót nem érdekli a téma. Így hamar megtanulja majd, hogy tőlünk nem kapja meg amit akar, és jobb ha másik áldozatot keres.