Unalomból mondjak fel? Ha tanulni meg nem birok? Miért vagyok ilyen?
Amolyan robot irodai melom van, megrendelések számlázasok lebonyolitasa szerzodések kotése beszállitok keresése, koltsegkimutatások, bankrendezések tovabbszámlázások, jegyzőkönyvezések, zárások, gyakran stressze a hataridők bürokracia miatt, de amugy nyugdijaskorig biztos állás, a kollektivaval néha van összezörrenes ugyan de alapvetoen öröm velük dolgozni, vannak üresjárataim is néha amikor semmi nem sürgős olyankor besegítek a pénzügyre is, néha kimászkálok mert nem birok ülve maradni igy betettek telephelyekre is hogy kimehetek ellenőrzéseket tartani, a fizu nem horibilis de éhen nem halok.
És megtehetném de valamiert képtelen vagyok arra hogy munkahelyen lenyomjak vmi online tanfolyamot pluszba, vagy a váll.ir rendszert ne csak felhasználói szinten ismerjem, hanem bőven magasabban, vagy akár a nyelvet is tanulhatnám intenzíven, vagy gyakorolhatnám pl a gépírást is de a munka mellett inkább leszek lusta diszno, valahogy demotivál.
Üresjaratokban nem tanulok hanem más osztalyokra rohangálok munkáért, vagy fecsegek a kollegakkal vezetőkkel akar szakmai felesleges sallangokat, csak hogy teljen az idő, vagy vmi archivált poros aktákat felesleges dolgokat veszek elő megoldani feldolgozni és netezek.
Tanulásra demotivált leszek.
De igazábol örülhetek hogy ilyen munkahelyem van hogy öröm a munka,a feladatok a kollektíva a vezetés, időm is van(igaz munkaidőben), perspektíváim is lehetnének.
Magánéletem amugy nincs. Se barátom se barátaim.
Unalmamban pályázgatok mas helyekre is ugyan, de úgy elgondolkodom hogy merr baj kéne a nyakamba esetleg egy másik de sz.r főnökkel vagy kollektívával?
Elvesztettem önmagam qzt érzem. A céljaim a motivációim a kilátásaim a bátorságom hogy munkahelyekről munkahelyekre ugráljak szabadon.
Mit csináljak?
A hobbykat nem merem mert furdal a lelkiismeret hogybamennyinidő elmegy velük azalatt egy 2. nyelvvizsgát is letehetnék ha arra forditanám az időt.
Képtelen vagyok hobbykra mert szétesz a lelkiismeretfurdalas.
Már ez is bajom hogy munkahelyen az uresjaratokban se tanulok. Egy lusta diszno vagyok. Ill lettem.
Nem merek felmondani a semmire, persze.
De ugy lehet elképzelni mintha vmi ovis dedos szinten kéne élnem. Mondjuk mint oviban gyöngyöket fűzögetni télapót ragasztani szinezni mert ez a feladat es olyan kedves cuki mindenki a társak is meg az ovonő is.
De kozben halálra unom az egész "életemet".
Lenne hobbim, de nem birok neki se kezdeni, mert ha belegondolok pl ha napi 1 órát nyomnám, azzal a lendülettel már egy analitika vagy power tanfolyamot is lenyomhatnék inkább..
Nem birok hobbyk alatt lazítani. A munkahelyi üresjáratokban is zavar, hogy nemhogy tanulnék akkor ha már belefèrne. De az meg nehezemre esik valahogy. De igy a hobbi nem megy.
Kb hasonlit ahoz mikor pl erettsegi vizsga jön erre te kimész focizni meg minden mást csinálsz
En is minden mást csinálok mint amit kéne. Ez miatt állando lelkiismeretfurdalásom van.
Kezdem magam utálni.
Friss levegőn mennyit vagy? Vagy a természetben? Futás, séta, kirándulás?
Még az utazás az, ami jót tenne.
A természet és az utazás elég jól helyre tudja rendezni a huzalokat a fejekben.
Nem vagy a helyeden. Mit szeretnél igazán? Miért nem azt csinálod? Pl. a napi 1 óra hobbitól sajnálod az időd, pedig szeretnéd, és kényszerítenéd magad tanulásra, amikor nem szeretnéd, és emiatt lelkifurdalásod van? Ne szabotáld a boldogságod, ne állj a saját magad útjába, ahogy Szabó Péter mondja.
Nagy dolog és lehetőség, hogy szabad vagy. Csináld azt, amit szeretnél. Csak lazán! Nem kellenek a görcsök.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!