Annyira kiégtem hogy már semmi sem érdekel?

Sok-sok évig dolgoztam egy vendéglátóhelyen, már a végén nagyon belefáradtam, ezért úgy döntöttem váltok.

Szerettem volna beiktatni egy 1-2 hónapos szünetet, hogy rendesen kipihenjem magam. Ez meg is volt, de valahogy úgy érzem egyszerűen nem vonz vissza a munka világa: mindenütt azt látom, az emberek mennek a boltokba, rengeteg pénzt elköltenek, sokan azt is megveszik amire nincs is szükségük. Mindent csak a pénz és a vásárlás ural, nincs már az emberekben kb semmi érzelem. Belőlem is sikerült kiölni sajnos az évek alatt bizonyos érzelmeket.

Most ott lennék hogy vissza kellene menni dolgozni, de nagyon nehezen veszem rá magam. Menjek el megint valami céghez ahol robot üzemmódban lehetek egész nap azért hogy kifizethessem a számláimat meg hogy a vezetőség el tudjon menni nyaralni évente ötször? Ennyiből áll az élet?

Én sajnos nem olyan családba születtem ahol maximálisan támogattak mindenben, sokminden kimaradt az életemből, tanulni sem tudtam rendesen. Ebből pedig várat már építeni nem tudok, ig közel a 40-hez.

Sajnálom azokat is akik hozzám hasonlóak, biztosan nem vagyok egyedül. Azokat pedig irígylem akik minden nehézség ellenére is valahogy pozitívak tudnak maradni és igyekeznek a dolgok jó oldalát nézni, és mosolyogni. Én sajnos nem az a fajta ember vagyok.

Nehéz dolgozni és élni is. Persze próbálkozni fogok mert egyszerűen muszáj, de olyan mintha az időm és az energiám is valami fekete lyukba menne, ahol végleg elveszik, nekem pedig nem marad vissza semmi belőle. Mi értelme így mindennek?