Mi a mobbing hatása az emberi kapcsolatokra?

Köszi, a biztató szavakat, a megértést, mindent. Sokat segít abban hogy reálisabban lássam a saját helyzetemet, hogy biztos legyek abban, ez a helyes út, akkor is, ha konfliktusokkal jár, munka és magán oldalon is.

Hát, az első esetnél mázlim is volt. Voltak jelek, infók elhallgatása, ignorálás... ezt a főnököm szerintem hamarabb észrevette mint én, de ez a része csak találgatás a részemről, mert soha többé nem beszéltünk erről. Mikor már érezhetően szorult a nyakam körül a hurok (el tudod szerintem képzelni a sokadik munkanapot ahol ebédelni se hívnak ki és a kérdéseidre se válaszolnak), tartottunk egy meetinget, ahol egy elkövetkezendő szervezetfejlesztési tréningre lehetett témákat vinni. A cég minden évben tartott egy ilyet. Jellemzően olyan témákat vittek azelőtt, hogy ki, milyen feladatokat visz, jó-e az elolsztás stb.

Valószínűleg, a főnök biztatására, a mobbingolóim bedobták azt a témát hogy az új csapattag, azaz ÉN, nem vagyok eléggé a csapat része.

Ott azonnal teljesen összeomlottam, csak hebegtem-habogtam, azt mondtam oké, ez egy jó téma, majd beszéljük át azon az alkalmon.

Nem is tudtam mire vélni az esetet, ugyanis előtte hónapokig ők kerülték látványosan a társaságomat.

Na de összeszedtem magam és minden maradék lelkierőmet és ezen a bizonyos alkalmon, hetekkel később, mosolyogva az arcukba mondtam hogy nincs semmi bajom sem velük, sem a munkával, nem vagyok sem introvertált, sem magamnak való, egyszerűen egy új helyzetbe kerültem, elfáradtam, lehet, hogy rosszul reagáltam, nyugodtan lehet engem is kérdezni, bárkivel szívesen beszélgetek bármiről.

Teljesen lemerevedtek, a főkolomposokkal (2 fő) később se alakult ki normális kommunikáció, de a többiekkel jól elvoltunk ezek után.

Arra számitottak szerintem, hogy majd még jobban lemerevedek, elkezdek űzött vad módjára menekülni, elkönyvelhetnek valami szerencsétlennek akinek kommunikációs zavarai vannak.

Nem igy történt de ehhez kellett hogy legyen egy jó főnököm, lélekjelenlétem, barátnőm aki egészségesen látja a dolgokat, és egy valóban támogató céges process.

...folyt.: szóval ezt az egyet valóban profin, mondhatni sikeresen kezeltem, de fogalmam sincs mit tennék újra egy ilyen helyzetben, egy mostani céges kultúrában (ez bő 5 éve volt.) Ilyen helyzetbe persze már nem kerülnék, kínosan ügyelek rá hogy elég kommunikatívnak tűnjek, de hozzám is jobban passzol ha az vagyok. Találnak mást, pontosság-pontatlanság stb. vonalon, igazából mindig bele lehet kötni valamibe.

Azóta is, részben ebből okulva, próbálom mindig új fórumokra, új szintekre vinni az ügyet de sajnos nem jön be. Mindig az lett a vége hogy év távoztam hamarabb. Sajnos volt olyan is hogy a kiscsapatomat mobbingolták meg, fele távozott, fele, köztük velem, maradt, de már nem bírtam én se tovább. 1 hónapra rá magát a mobbingolós főnököt tették pihenőre.

Gyakran olyan irreális, beteges, gyerekes helyzeteket kreálnak (igen, kb. megszűnt az a gondolat, hogy "áh, ilyen mélységekbe már ember nem süllyed, mert nagyon a legalja, akármennyire is kivitelezhető lenne". Ha érdekében áll és megteheti, akkor dehogynem) amit maga a mobbingolt sem hinne el, ha nem vele történik.

Ha beszél róla, akkor nem hiszik el, biztos csak túloz, felfújja, kiszínezi, és csak gyűlölködik, és milyen negatív már, azt a leszoktatott egymás iránti empátia jegyében eltávolodnak tőle, mert "minek a környezetünkbe gyűlölködő, negatív ember".

Ha nem beszél róla, pont azért, hogy elkerülje az előbbieket. Akkor az elfojtott feszkó érződik rajta, és azért távolodnak el tőle, plusz amiért olyan bizalmatlan, hogy nem akar (vagyis nem mer) beszélni mi bántja.

Magyarul a mobbingolt kollégát, (hogy akarva vagy akaratlanul, végeredmény szempontjából mindegy is) letörlik a teljes térképről, mint alsókategóriás nárcisztikus, akivel akarata ellenére szakítottak.

Ami nem minősül mobbingnak hivatalosan, de beleillene a képbe:

1. Ha odamész kérdezni valamit a felettestől, és elkezd remegést, sóhajtozást, és idegbetegséget imitálva reagálni, mintha a bántalmazójával kellene beszélni, és csak veled.

2. Egyszer hibázol valamit, és lelki terrorban tart vele onnantól, folyton felemlegeti, és túl kimért és hivatalos veled onnantól a továbbiakban, mondván, hogy jogos ez a hozzáállása, mert egyik tetted követi majd a másikat, és mintha így akarná ezt megakadályozni, hogy ezzel majd jól kordában tart. Mondjuk ilyet a tanárok is szoktak csinálni, a kipécézett diákkal.

3. Bestresszel, mert köztudott, hogy aki be van stresszelve, az nem tud koncentrálni és olyan hibákat vét, amit amúgy nem.