Érdemes lenne munkahelyet váltanom, vagy ugyanilyen lesz máshol is?
Azért nem tudok egyértelműen dönteni, mert eddig mindig váltottam, ha valami nem tetszett. Mindig úgy éreztem, nyomós okom van rá. De az is macerás, járni az interjúkra úgy, hogy pl az én munkahelyemről nehezen lehet szabadulni, nincs ilyen, hogy ledolgozom előre, vagy hogy 2 órával előbb elmegyek, a szabit is 3 különböző ember engedélyével vehetem csak ki és azt se akármikor. Aztán újra betanulni valahova, megint bénának lenni kezdetben, majd újra megutálni a helyet valami miatt...
De én rosszul érzem magam. Minden vasárnap rossz kedvem van, hogy másnap be kell menni. A munka nem rossz, a fizuval elvagyok, máshol se adnának többet, a munkatársakkal nem jövök ki, nagyon mások vagyunk és ők rosszindulatúak is. Mindig van benem egy kis félelem, hogy valamit csinálnak, kibeszélnek hangosan, beszólnak, nagyon leb.asznak, ha hibázok (mindre volt már példa). Oké vissza lehet szólni, de nem én vagyok az erősebb. Illetve a legnagyobb szívfájdalmam, hogy itt nincs home office. Az előző munkahelyemen 3 nap HO volt. Profession-ön egyébként alig találok home officeos munkát, mert hát nem IT területen vagyok, hanem sima irodai adminisztrátor vagyok. Én a HO-t szeretem jobban, kényelmes, nem vagyok olyan sokat távol otthonról, stb.
Ami még nem jó itt, hogy csak hárman vagyunk, vagy ketten, ha valaki beteg/szabin van. Emiatt van az, hogy nem lehet egyszerűen szabadságra menni, illetve nagyon össze kell dolgozni, tehát ha én elmegyek mosdóba, szólnom kell, mert tudniuk kell, hogy épp hol vagyok és kb mikor érek vissza. Ha ők mennek el, akkor meg én tartom a frontot, mert jönnek ügyfelek, és az addigi adminisztrációmat meg kell szakítanom. Nem nagyon tarthatok szünetet, mert nem dohányzom, itt csak azoknak jár.
Szóval meg lenne az okom a váltásra, de félek, hogy máshol sem lesz jobb, itt viszont már a nap első perceitől rossz a kedvem addig, amíg haza nem érek és otthon is azon gondolkozom, hogy másnap be kell menni. A hétvége meg mintha nem is létezne, azonnal elrepül.
Engem évekig tartott egy szar helyen az, hogy kedveltem a kollégáimat, sokszor a szabadidőt is együtt töltöttük.
Nálad ez nincs, szóval én a helyedben keresnék. Nincs veszítenivalód, a kezdeti nehézségeken meg át lehet vergődni, ha van egy támogató környezet. Sok sikert!
Hú Kérdező,ez a hely beteg... Mindenképp keress mást, és amint lehet,tiplizz. Máshol sem lenne jobb a helyzet? Nem tudhatod! Annyi normális munkahely van,ahol tisztességes körülmények között dolgozhatnak az emberek, ahol nem b*sztatják őket egész nap, és ahol normálisan megfizetik őket - igen, még az irodai adminisztrátorokat is. Ha nem vagy IT-s, akkor nincs home office? Kapják be, ilyen nincs. Ma már telefonon, online mindent meg lehet oldani (ha meg akarják ). Jó, vannak pozik,ahol személyesen kell ügyfelekkel találkozni, de tudomásom szerint ez nem egészen az adminisztrátorok dolga szokott lenni (amikor én dolgoztam ilyen feladatkörben, akkor a postázás meg a papírok rendezése igényelt egyedül bentlétet).
Jah, a munka közbeni szünet pedig neked is JÁR, nemcsak a dohányosoknak,ez baromság.
Na most a gondolkodást kell átfordítani.
Sokan vannak ezzel így, illetve ha fel akarsz mondani, annyi az érv, hogy máshol sem jobb.
Én mióta úgy gondolkodom, hogy "ilyen sz@r máshol is van, akkor miért pont itt maradjak", ez megadja a máshol jobb lehet felfogást. És teljesen mindegy, hogy miben. Lehet pénzben, lehet társasagban, közegben, közelségben, home office elérhetősegben.
Így megadod magadnak az esélyt, hogy az új talán jobb, nem maradsz a biztos szarban.
3 dolgot szoktam mérlegelni munkahelyen:
- fizetés
- kollégák
- szakmai előrelépés, cv-ben jól mutat-e
Azt szoktam mondani, ha 2 nem klappol akkor egyes-egyedül azért maradnék húzóerőnek, ha még a kollégákkal nagyon jól el vagyok. Az a tapasztalat, hogy a legszarabb munkahely is tud jó lenni, ha a kollégák jófejek, segítőkészek.
Viszont ahol Havi ~160-180 órát úgy kell eltölts, hogy a kollégáid savanyú szájízzel baxtatnak, szar a fizu, ott már erősen gondolkodnék, hogy hova tudok váltani.
Volt egy közepes munkahelyem, ahol nagyon jófejek voltak a kollégák. Elindult egy felmondási hullám, ahol emeltek a fizun, hogy hátha megáll, de akkor már annyira elmentek azok a tartós kollégák akik feleltek a jó életérzésért bent, hogy szinte mindenki felmondott végül, köztük én is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!