Milyen az egészségügyben dolgozni?

Àltalàban szopàs.

Pàrom szakmabéli, szakorvosi szinten. Fúrjàk, szopatjàk, ahol tudjàk, ràmarad a meló szószerint fos része.

Nagyon a közösségtől függ.

Egy darabig voltam segédápoló, és nincsenek pozitív tapasztalataim. Ápoló akartam lenni, de lehettem róla...

Átlagban (ha csak az ápolókat nézem) 40+os nők, kiégve. Váltani nem akar mert lusta tanulni, fél újba belekezdeni, "én már hova kellenék 50 éves pályakezdőként", "nem fog úgy az agyam mint fiatalon". Cserébe egy fiatalra, aki előtt vannak lehetőségek, rohadtul gusztustalan módon irigyek.

Ha tanulni akarsz tőlük azt felejtsd el. Egyszer elmondja, talán meg is mutatja. Onnantól ha nem tudod akkor életképtelen vagy, legyél önálló és talpraesett, "nem igaz ezek a majifijatalok", "bezzeg engem nem kellett pátyolgatni", "ezt már elmondtam". Aztán ha meg valamit elrontasz a nagy önállóságban, akkor jön az hogy "ha nem tudod miért nem kérsz segítséget?! Most dolgozhatok helyetted hogy kijavítsam a hibád, ahelyett hogy segítenél még púp is vagy a hátamon".

Beszélgetni örülsz ha tudsz velük, de aztán vigyázz, mert egy ártatlan dolgot amit mondtál majd pletykaként hallasz vissza, teljesen kiforgatva.

Ha valami probléma van, nem tudsz eléjük állni és asszertíven, felnőtt módjára, őszintén és nyíltan megbeszélni. Nyilván nem, mert a "visszahallottam Szilvitől hogy azt mondod nem fürdetek meg minden beteget" kérdéskör nem arról szól hogy szerinte valóban nem látom el jól a feladatom, nem rólam szól hanem róla, az ő hiányosságainak a kivetülése. Ha megkérdezem hogy "mondj egy alkalmat amikor ilyen volt", természetesen nem tud, vagy olyat mond amikor nem az én felelősségem volt a beteg, elutasította a fürdetést, azt mondta megoldja de végül hozzá se kezdett, stb. Ezt persze nem tudom bizonyítani mert semmit nem ér a szavam, ő se tudja bizonyítani hogy én voltam link, patthelyzet. De mivel én vagyok a kis fiatal csıtri, az ő szava a feljebb való, nyilván elő tudja úgy adni hogy én jöjjek ki rosszul belőle.

Kollegalitás addig van amíg nekik kell segítség. Ha kell valami ugorjak, de ők a pult mögül nézik végig ahogy átágyaztam az egész osztályt.

Tegyél szívességeket. Persze, hülye, naiv "lelkes fiatal" vagy, megcsinálod szívesen. Csak aztán vigyázz, mert egyszer vagy kedves, utána rád lehet sózni minden szhart. Mint a cápák, megérzik a vérszagot és vérszegénység kapnak... Ezt hamar megelégeltem, és mikor jött a "Juliiiiiiiii, nincs kedved megetetni a beteget a tizesben, kimennék rágyújtani mert ma még nem voltam" rávágtam hogy "nem, úgy beszéltük meg hogy a tiéd". Na azt a sértődést meg pletykaáradatot ami utána volt :D

Szóval summázva, jó lehet az eü, pl gyógytornászok, dietetikusok közösségeivel rengeteg jó tapasztalatom van. A nagyon beégett módon, poroszosan hierarchikus, szoci örökség rendszerek élhetetlenek, mert ott a legtöbb ember felfelé nyal, lefelé tapos, oldalra könyököl.