Munkahelyen miért mindig a magánéletükről beszélnek az emberek?

Be vannak szűkülve a saját kis életükbe és nem látnak már el a könyvekig meg a filmekig. Amúgy ezek még egész tűrhető témák, jobb mintha a kakikavarás menne, meg a pletyi egész nap.

Csak a saját példám: színházba egyik kollégám se jár, filmek: egyik kollégám thrillereket néz, a másik egyáltalán nem néz filmeket, én a romkomokat szeretem stb, mit beszélgessünk olyan filmekről, amiket a másik nem látott és nem is fog megnézni? És még sorolhatnám. Viszont mindenki lakik, autózik, eszik-iszik stb, azok a közös témák.

Biztos beszélgetnének az általad kedvelt témákról, ha lenne valami, ami közös. De ha nincs, akkor mit tudnak róla beszélgetni az emberek?

Mindenki arról beszél, ami foglalkoztatja. A kisgyerekesek pl. a gyerekükről.

Mert az emberek buták, és nem értik a kultúra nyelvét.

Mert sokan azt gondolják, hogy a small talk nélkül unalmas lenne az élet, meg sokaknak beszédkényszerük van. Borzalmas, mintha ettől minden jobb lenne.

Az átlag embernek abból áll az élete, hogy reggel felkel, elkészülődik, bemegy dolgozni, délután bevásárol, hazamegy, házimunkát végez, ellátja a gyerekeit, eszik, fürdik, alszik, másnap kezdődik minden elölről. Nincsen ideje moziba, múzeumba meg színházba járni, könyvet olvasni, jó ha évi 1x eljutnak valami kulturális eseményre. Így aztán nem is tudnak róla beszélni, de ha mégis járnak ilyen helyekre, másokat meg az a téma nem érdekli, mert ő még nem volt ott. Az érdekesebb, hogy ki mit főzött vacsira, mert ahhoz mindenki hozzá tud szólni, mivel mindenki eszik, de nem mindenki színházozik.

Nincs ezzel semmi baj. Minden emberi kapcsolat alapja, hogy megismered a másikat. Megismerni pedig úgy tudod, ha mesél magáról.