Miért van ennyi panasz a főnökökre mindenhol?

Azert hozza tennem, hogy ezeket is szurni kene mert sokszor van az hogy inkabb az alkalmazottnak nem tetszik valami es inkabb sarazza a fonoket.

Sajat pelda: Csaladomnak van ketto etterme, es anno sokat dolgoztam ott nyaranta. Lattam jonni menni rengeteg embert akik azt kepzeltek magukrol hogy ok olyan nagyon jo munkaero. Aztan mikor szolt nekik valaki valamiert egybol felhaborodtak es mentek a facebookra sarazni, hogy ez a hely botrany meg ne jojjon ide senki meg kocsog a fonok stb stb. Ettol fuggetlenul sok fonok igencsak rossz beallitottsagu szocialis szinten de sokszor arrol van szo hogy az alkalmazott egybol felkapja a vizet ha szol nekik valaki

Legtöbb ember kap egy kis hatalmat, kifordul magából és egy igazi k*csög lesz. Ezért főnökök és nem vezetők. Egy vezető nem ordítozik, nem aláz.

A másik fele meg az, hogy a munkavállalók egy bizonyos része imád sunnyogni, ha nem látja a felettese. Teszem hozzá, én is ezt csinálom😃

Az a főnök még nem született meg - és esélyes, hogy nem is fog soha, - amelynek személyével, személyiségével, módszereivel az összes beosztott elégedett lesz. Nehéz kihívás emberekkel dolgozni, emberekkel foglalkozni, embereket irányítani, emberi problémákat kezelni úgy, hogy annak legyen - akármilyen szinten is - vesztese. Ahány ember, annyi egyéniség és mindenki megpróbálja a maga módján érvényesíteni a saját elképzeléseit, ezért lehetetlen küldetés megfelelni mindenkinek. Bele lehet idővel fáradni magukat felnőttnek tudó és mondó emberek napi szintű, gyerekes viselkedésébe, ezért sok főnök a közönybe menekül vagy fellép adott jelenség ellen, de annak garantált, hogy lesz vesztese. Arra pedig kevés ember szokott tekintettel lenni, hogy egy főnöknek feladata-e a munkafolyamatok szervezésén, irányításán kívül mást elvégeznie a munkahelyen. Ha találsz ilyet, arra szinte azonnal mutogat, összesúg a háta mögött a legtöbb ember, - seggnyalónak megbélyegezve, - holott lehet, hogy csak annyi a bűne, hogy beleélte magát a főnöke helyzetébe és csak annyira akar együttműködni vele a munkában, hogy rá ne legyen külön gondja a főnökének.

Nem véletlenül van az, hogy ahol csak megtehető, azonnal kikanyarodnak a gépek, a robotizálás felé a munkát szervezők, mert bár a gépekre is kell gondot fordítani, - karban kell azokat tartani, át kell időközönként programozni, szerszámozni a szakmai igényekhez és fel is kell tölteni a működéshez szükséges alapanyagokkal, egyebekkel, de a gép nem nyavalyog, nem állandóan mások teljesítményével, cselekményeivel foglalkozik, nincs folyamatos, egyénre szabottan emelkedő bérigénye, nem akar szabadságra menni sem tervezetten, sem soron kívül, nincsenek családi gondjai, és ha "megbetegszik", akkor látható a "betegség" végkifejlet úgy hatásban, mint időintervallumban. Olyan részletekbe már bele sem megyek, hogy milyen vonzatai vannak az egyéni érdekek érvényesítésének, amelyek egy gép esetében nem állnak fenn és járulékokat, adókat sem kell a gépek után fizetni. Mivel mindent felülír a gazdaságosság, a profit, egyértelmű, hogy melyik irány a befutó, - amelynek joggal nem örülnek az emberek.