Mit lenne érdemes dolgozni, ha egyszerűen hányingerem van az emberek stílusától?

Legyél ev.

Nincs kolléga csak ügyfél.

"Egyszerűen ha valakire ránézek rosszul vagyok és minden porcikám az ellen dolgozik, hogy ne ismerkedjek vele, nemhogy vele dolgozzak."

Talán el kéne fogadni a kollégáidat olyannak amilyenek és akkor könnyebb lenne velük társalogni is. Nem lehet megfelelni másoknak, ahogy ők sem tudnak megfelelni neked, ha nem tudsz beilleszkedni egy munkahelyre, az nem csak az ő hibájuk. A leírtak alapján ugyanolyan intoleráns lehetsz, mint azok akikről ezt állítod.

Az én nagybátyám például alkoholista, építkezésen dolgozik, munkásszállón tengődik, de dolgos, szorgos és nagyon kedves ember akinek megnyílik, ahogy van olyan is mint unokatestvérem, aki annyira antiszociális hogyha beszélgetek vele, akkor olyan mintha monológot folytatnék, de nem azért mert csak én beszélek, hanem a "hát igen", meg a "talán" és a "nem tudom" szavakon kívül képtelen kifejezni magát. Na jó, lehet túlzok kicsit, de az a lényeg hogy minden ember más milyen, ha ők nem keresik a társaságod akkor nem feltétlen kell velük foglalkozni.

Mi az hogy gyomorideggel jársz be nap mint nap... Ha felvettek az adott állásra, akkor megfelelsz nekik, lehet hogy nem bírnak, de eltudod látni a munkát. Te ugyan úgy nem vagy se jobb, se rosszabb mint más kollégád, egy csapatként kell tekinteni rájuk, esetleg a közös céllal összegyűlt társaságként: ami a munka elvégzését jelenti.

"IT és hasonló":

Azt jól ki kell fogni, mert én nagy általánosságban ilyeneket tapasztaltam:

"szellemi munkakörben tenyérbemászó/munkamániás stréber/pszichopata/lenéző/exhibicionista/benemkussolna/szőrszálhasogató emberek dolgoznak"

Még talán a grandiózus nárcisztikusokkal bővíthetnéd a listádat.

Amikor meg még majdnem hogy munkamániás stréber voltam (fiatal kori nárcisztikus drive féleséget szerettem volna kielégíteni, szóval alkotni valamit ami szakmai megelégedéssel tölt el), akkor meg elhavaztak szellemi ganajtúrással.