Hogy lehet kibírni dolgozni a sürgősségin?

Szerintem az eü dolgozók között is van olyan, hogy x emberhez x szakterulet illik, y-hoz meg másik.

Én speciel teljesen véletlenül kötöttem ki a radiológián, de az évek során rajottem, hogy mást nem is csinálnék ezen a területen belül. Ápolási osztályhoz nincs se kedvem. Se az ottani munkához, se a szagokhoz. Nekem tökéletesen megfelel, hogy pár perc alatt letudom a részem és mehet tovább. Nem kell hetekig nézegeti azt, aki amugy nem szimpi.

Orvos meg kb csak az ultrahang során talalkozik beteggel. A leletezes nagyja már tavleletezes.

Más kollégám meg imadja a surgit. Mások meg a fogaszatot szeretik.

Ha a pályán akarsz maradni, akkor keress olyan területet, ami kevésbé "mocskos".

Testnedvek mindenhol lesznek csak épp nem mindegy, hogy napi szinten hánynak le vagy évente 1x jön olyan.

11-es vagyok. Dolgoztam a magánszférában is és úgy vagyok vele, hogy soha többé. Főállásban legalábbis biztosan nem.

Lehet, hogy küllemre kulturált emberek vannak ott, de elég nagy a szórás.

Van aki azért megy, mert a munkahelye cafeteriakent biztosít éves szűréseket, esetleg inkább kifizeti, minthogy államiban kivárja a sorát. Ezek még a jobbik esetek.

Viszont van olyan is, hogy teljesen lerohadt mellel jön vizsgálatra, mert nem érti mitől fullad, miért van szetrohadva a fél mellkasa(nyilván kifekelyesedett a rákja, meg full tüdőáttétes). Van aki vegstadiumos rakos és jóformán ott hal meg a vizsgálóasztalon.

A legrosszabb meg az, akinek van pénze és mellé egy borzalmas természet társul. Ezek az emberek tudják, hogy államiban nem nézik jó szemmel a hóbortjaikat és maganba mennek, hogy ezeket kiélhessék. És jó pofat kell vágni hozzá.

Végül pedig vannak az okoskodók.

Pl 49 éves nő és nem akarja a mammografiat, mert ő Németországban lakik és ott 50 felett szűrnek(itthon meg jóformán már 35 felett javasolt, az ÁNTSZ-es szűrés meg 45-65 év között van).

A másik, hogy a férfi közölte az orvossal, hogy ő megnezte online az adott ízület felepiteset és, hogy az nem az, amit az orvos mondott.

Szóval a magánklinika se olyan csilivili, mint hinnéd.

Orvostanhallgatóként én megértem a kérdezőt. Nem a széklet/vizelet/hányás trióval van a bajom. Mindenki volt már olyan helyzetben ,hogy nem tudod elmenni a wc közeléből. Az emberek betegek lesznek és ilyenkor segítséget kérnek normális keretek között . Ez sokaknak nem megy. Oké, nyűgös a beteg a sok várakozástól, fájdalomtól, bizonytalanságtól, stb. Legyünk velük empatikusak? Még is hogyan, ha éppen előtte vesztettünk el valakit és tíz órája talpon vagyunk ? Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Az utcán is sok az akaratos kéregető hajléktalan. Taszítanak. Gyakorlat során is. Azok elől veszik el az energiát, akik megpróbálnak változtatni a saját életükön.Sajnálom azt, aki önhibáján kívül került ilyen helyzetbe és próbált tenni ellene. Tisztában vagyok vele, hogy ez nagyon nehéz dolog és nincs nagy siker ilyen téren.

Lehet itt verni a billentyűzetet, hogy az én adómból tanultok/ van a fizetésetek, de rohadtul nem érdekel senkit sem. Mi is fogunk adózni , amiből meg a ti fizetésetek lesz. Értitek ? Nem valószínű .

Érdekes olvasni ezeket. És sürgősségin dolgozom orvosként, ráadásul nagyon jónak tartanak. Mondhatni, az átlagnál jóval minőségibb és hatékonyabb munkát végzek. Mégis én vagyok az, aki nagyjából sosem akad ki azon, hogy hogy beszélnek vele, vagy milyen ‘hulladék’ emberre pl alkoholista, drogos… stb. kell energiát pazarolnia.

Ennek kéz oka van. Én szeretem, amit csinálok. Tehetséges vagyok benne, mind a szakmai részét nézve, mind a humán oldalát nézve. Utóbbihoz tartozik, hogy egyénre szabottan tudok kommunikálni sokféle emberrel, a saját kollégáimmal és betegekkel/hozzátartozókkal is. Mivel ez ma már könnyen megy, nem kerül külön erőfeszítésbe, tehát nem is olyan fárasztó. Magyarul nekem jó ezt csinálni, kis erőfeszítéssel jó eredményeim vannak.

A másik, hogy tudom, hogy itt nem az egyén a hibás, aki előttem van, hanem a tizenéves rendszerhibák. Olyan szintű, sok sebből vérző rendszerhibák, amelyek kvázi értelmetlenné teszik a munkánk. Az a baj, hogy a legtöbb segítő szakmában dolgozó az értelmét akarja látni annak, amit csinál. Másrészt az elismerést is innen várná. De nem fogja megkapni, ezért frusztrált lesz, és egy idő után így fog hozzáállni, hogy ő gyűlöli a tetves csöves alkoholistákat, mert csak a pénzt viszik, és ennek nincs értelme. Akkor elárulom, hogy a diabeteses, dohányos, magas vérnyomásos, ilyen-olyan szervelégtelen betegek is csak a pénzt viszik, akik b*sznak változatni az életmódjukon. Meg azok az öreg demens magatehetetlen emberek is, akiknek nincs megoldva az elhelyezése meg ellátása. És ugye ez egyre rosszabb lesz, mert az emberek lassan már a gyerekeiket sem fogják tudni normálisan nevelni, mert 2-3 munkahelyen dolgoznak a megélhetésért, nem még a mama ellátásával foglalkozni. Akit a mentő 5-6 nap földön fekvés után összeszed a sz*rból mert addig senki nem nézett rá. És behozza a sürgősségi osztályra, ahol normálisan nem kellene lennie, és 12 óra folyosón fekvés után elhelyezik belgyógyászatra szociális indok miatt.

Szóval aki ezt nem bírja, és ki van akadva azon, hogy mennyire értelmetlen, amit csinálunk, az egy frusztrált kis görcs lesz, aki jó esetben tud majd váltani, rossz esetben nem mer, inkább fetreng a dagonyájában.

Én egyelőre még szeretem, és sosem az egész értelmét nézem, csak hogy adott ellátásnál tudok úgy kommunikálni és viselkedni, hogy a velem szemben lévőnek egy kicsit több hite lesz ezután a világban, egy pozitív tapasztalattal megy tovább az életben. Vagy hogy bejön halálfélelemmel, mert annyira kritikus, és 20-30 perc után nekünk köszönhetően jobban érzi magát, mert már nem akar megfulladni vagy nincs 10/10-es fájdalma. Meg ugye a szakmai kihívást jelentő esetek, amik nem számítanak, de nekem jó érzés megugrani a saját mércémet.

Az elismerést, elégedettség érzést, és lelki harmóniat okozó dolgokat pedig máshol keresem, nem a munkám visszacsatolásaként varom.

Addig fogom csinálni, amíg ilyen mard a hozzáállásom, ha én is oda jutok h belekeseredem, váltani fogok. Szakmát, vagy országot.