Ügyfélszolgálaton dolgozók, hogy bírjátok a munkát?

Alkoholizmussal.

Reggel egy sör, ebéd után bontok egy üveg bort ami estére elfogy.

Töményet csak este iszom.

Alkohollal foglalkozó cégnél vagyok telefonos és egész nap a nem működik a nyomtató hívásokat kapom.

Borhűtő van az iroda sarkában.

Engem már nem érdekel, h miket mondanak, az ő számlájukra megy a beszélgetés, majd kifizetik a telószámlát😆 Bármit mondhatnak kb. az a lényeg, h én udvarias legyek és mondjam, amit kell, akkor ugyanugy megkapom a fizumat. Mindenre elmondom a megadott válaszokat és kész. Felvétel készül minden beszélgetésről, a lényeg, hogy én fedezve legyek, a többi nem érdekel. Régebben az ismétlős ügyfelek nagyon idegesítettek, de már őket szeretem a legjobban, mert gondolkodás nélkül mondom én is ugyanazt, ha nem fogja fel, akkor is ugyanazt kell elmondanom😂😂

Az a legjobb mikor elkérik a nevemet hogy bepanaszoljanak és mivel elég különleges sokszor le is betuztetik velem én meg mondom készségesen, legalább telik a munkaidőm😂

Nem kifejezetten ügyfélszolgálat, de emberek, és rengeteg a panasz, ráadásul a panaszok 95%-a olyan, hogy nem tudok mit csinálni vele, ő volt a balf.sz. Még a jobbik eset, ha csak 40 percig kell vitatkoznom vele, meg ismételgetnem magam, mint egy papagáj, mire felfogja, ennél sokkal rosszabb, mikor amúgy minden rendben van, de karenkedik, meg különleges bánásmódot akar a semmire (amit a protokoll miatt nem adhatunk meg neki, de amúgy se akarnám, őszintén szólva), meg mikor az én k. anyám, amiért ő volt az idióta, az a baj, hogy az én munkakörömben nem a főnökömhöz fordulnak, ha sikerül lefotózniuk, vagy megszerezni a nevem, hanem a médiához. Ők meg nem hallgattatják meg a másik felet.

Meg volt olyan, aki három órán át blokkolt, oké, fizetik az őrjöngését, meg minden, de nem tudtam elvégezni tőle a munkám. Kb. kiesett egy ember, egy idióta miatt (még igaza sem volt).

Én is úgy viselem el, hogy kb minden nap iszok, meg bankjegyekkel törlöm le a könnyeim (szerencsére minket legalább megfizetnek, szóval néha ezzel vígasztalom magam, hogy nekem nem kell a rezsi miatt aggódni, meg tudok venni drága kaját. Életcélok Magyarországon 2022-ben :D )

Amúgy meg kb. meg vagyok halva belül, mármint a maradék normális 80% miatt jól esik, és szeretem csinálni a munkám, de amúgy jogot kérnék arra, hogy a műszakonként egy Karennel legálisan összeverekedhessünk. Nekem már amúgy sincsenek emberi jogaim (a magánélethez, a méltósághoz, a biztonsághoz való jogom nap, mint nap megsértik így is-úgy is, ehhez képest szerintem lófsz lenne, ha egyet-egyet néha pofánvágnánk, meg azért egy monokli kevésbé fáj, mintha kitesznek a netre, mint szararcot, és senki nem kíváncsi a te verziódra, ezt tapasztalatból mondom, mindkettőben volt részem).

3 hónapig bírtam. Egy relatív kevés hívást fogadó, kínai mobiltelefonos márka cégnél voltam technikai hibaelhárító. Nem tudtam, hogy egy munka lehet egyszerre a világ legunalmasabb és egyben a legmegterhelőbb dolga, mindenféle átmenet nélkül, de már tudom hogy ilyen is létezik.

Mint egy rabszolga, odavagy láncolva a fejeseddel a géphez és tilos elhagynod a gép közvetlen közelét. Börtön feeling. Mint a házőrző kutya, várod a hívást, még ha 1 órán át semmi sincs akkor is készenlétben vagy miközben próbálod elütni az időt Youtube videókkal vagy Duolingoval vagy valami böngészős játékkal amit bír a céges gép, egyre csak rohad és rohad az agyad, kint meg megy az idő melletted mert ezzel a munkával semerre nem jutsz az életben, nem fejlődsz, nem fogsz anyagilag jobban élni, igazi zsákutca munka. Lehet mondani, hogy tanulj ki a gépen valamit amíg nincs munka de a motivációd az élethez is megszűnik ettől a munkától, nemhogy még terheld magad tanulással.

Majd a következő órában megállás nélkül csörög a vonal, sokan ugyanazzal a problémával jönnek, nagyon monoton hogy 4 hívás szóról szóra ugyanazt a szkriptet használja. Aztán sok a mentális beteg, sok a "Karen" és sok a 90 éves Mari néni/Józsi bácsi. Ezek sokszor visszatérő ügyfelek akik csak a bajt keresik és a frusztrációjukat ki akarják élni mint valami fétist rajtad. Vagy csak nincs kivel beszélniük és kellünk nekik mint egy boxzsák. Alattomosak, tudják hogy nem védheted meg magad és tudják hogy meddig mehetnek el, hogy még ne tudd lerakni a telefont bántalmazásért. Megkeserítik az életed. Még ha az elején ki is zárod az ügyfeleket az agyadból, tudat alatt felemészt a sok szar amit hozzád vágnak. Egyre csak fáradtabb leszel hétről hétre, azt veszed magadon észre hogy minden frusztrál és irritál. Munka után csak fekszel és regenerálódsz.

A kollégák jók, mert muszáj egy jó közösség hogy túléljenek, de a menedzserek borzasztóak. A mikromenedzselés mond valamit? Túlnyomják, nagyon. Mint valami katonai kiképzőtábor. Hívások hossza: 8 és fél perc, nem több nem kevesebb különben a holnap reggeli reportban mérges lesz a menedszer és ijesztget, hogy nem lesz bónusz meg kollektív büntetést kapunk Kínából meg minden kutyafasza. WC idő: Mérve van és ha sokáig tart akkor agonizálnak, hogy meghaltál-e? Vagy hogy cserbenhagyod kollégáid és lustálkodsz munkaidőben? Ebéd kemény 30 perc, de inkább 28 meg 1 perc kell amíg hibernálod a gépet és 1 kell amíg visszanyitsz mindent. Ha 32 percet vagy ebéden már sipákolnak, hogy túltoltam a szünetem, holnap 2 perccel kevesebb a szünetem. Szünetre csak akkor mehetsz ha más nincs szüneten és egy igazi éhezők viadala megy a szünetekért sokszor.

Minőségellenőrzés miatt le vagy hallgatva folyamatosan és sokszor van meeting a hívásaidról ahol minden piszlicsáré hibát kielemeztek és lesúlytóan, sajnálkozóan, melankolikusan kezel a menedzser, beléd sulykolva hogy mennyire nem jól végzed a munkád és szeretné, hogy állj át egyfajta robotmentalitásra, ahol kikapcsolod a kognitív részét az agyadnak, ne gondolkozz csak szkriptet olvass és alkalmazz, miközben 100%-ban fókuszálsz a beszélgetés minden másodpercére.

Kerülni való munkakör.

8-as vagyok, módosítanám a válaszom.

Nem akarok megverni műszakonként egyet. Azt kérem, hogy hadd beszélhessünk és viselkedhessünk velük ugyanolyan stílusban, ahogy ők teszik velünk. Az talán felnyitna pár szemet.