Az egyszemélyes kompetenciák miért kötődnek érzelmileg a saját rendszereikhez és hogyan lehet az ebből származó ovis hisztit megoldani?
Megfigyeltem, hogy minden vállalatban -nyilván más és más mértékben- van egy olyan jelenség, hogy az egyszemélyes kompetenciák érzelmileg kötődnek a az általuk fejlesztett rendszerhez, emiatt minden javaslatot támadásnak vesznek és a vége egy igazi óvoda lesz.
Nálatok hogyan vannak kezelve ezek a problémák? Hogyan lehet feloldani az emberből felbüffenő kisóvodásat?
Elsősorban a megoldás megtalálásához megértés szükséges. Meg kell értenünk a másik felet, azt pedig úgy nem lehet, hogy hisztisnek nevezzük.
De leírom, hogy én miért ragaszkodtam az ötleteimhez régebben foggal, körömmel.
1. Mert sokat dolgoztam rajtuk és kellemetlen, ha az embernek kidobják a munkáját a kukába.
2. A kidobást elfogadtam, ha meg voltam róla győzve, hogy az újabb ötlet jobb, mint az enyém. Számomra fontos volt, hogy amin dolgozom, az a lehető legjobb legyen.
3. Volt, hogy azt éreztem nincs elég mély lenyomata a munkámnak. Szerettem volna belevinni a saját énem a projektbe, szerettem volna magamból beleültetni a projektbe egy szeletet. Ez szerintem érthető, főleg úgy, hogy kreatív munkáról volt szó.
Hasznosnak szeretné magát érezni az ember a munkahelyén.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!