Miért csak most van honvágyam? Ti mit tennétek a helyemben?

24 éves lány vagyok, a barátommal(26F) fél éve költöztünk a mostani lakóhelyünkre. Előtte kb. másfél évig anyukáméknál laktunk, de ő már az eleje óta mondogatta, hogy utál ott lakni, gyűlöli az egész várost, vissza akar jönni Pestre, vagy legalábbis Pest környékére.

Szóval ide költöztünk egy Pest melletti kis városba/községbe/akármi is ez és eddig még egész jól is viseltem, de pár hete egyre inkább honvágyam van és mennék haza. Én hasonlóan érzem itt magam szerintem, mint ahogy a barátom érezte magát nálunk, egyszerűen gyűlölöm ezt a helyet, gyűlölöm, hogy nincs itt SEMMI, még ilyen alap dolgok se, mint pl. egy cukrászda vagy egy pékség vagy valami. Az egyetlen szórakozási lehetőség a 10 perc sétára lévő 100 forintos bolt, amimár délután 5-kor bezár, szóval amikor dolgozok, munka után esélyem sincs bemenni vásárolni, meg előtte se, mert még azelőtt eljövök, hogy kinyitna...Ha bármi érdemlegeset akarunk csinálni, akár csak venni valami ruhadarabot valamelyikünknek, fel kell utazni Pestre, ami meg minimum egy ilyen 3/4 óra. Amikor otthon laktam, nem konkrétan a nagy városban laktunk, hanem mellette egy kis kertvárosban, de még ott nálunk a kertvárosban is kb. minden második sarkon volt valami cukrászda vagy pékség vagy fagyizó vagy valami egyéb üzlet, meg volt egy ilyen mini bevásárló-központ szerűség is, pedig nem volt sokkal nagyobb, mint ez a hely. Még egy pizzéria is volt, szóval tényleg lehetetlen volt kb. unatkozni, legalábbis szerintem. Ha valami olyat akartunk csinálni, amihez fel kellett menni a városba, felültünk egy buszra és 10 perc múlva már a város szélén voltunk, onnan meg még egy negyed óra volt villamossal a városközpont, ahol volt egy nagy bevásárlóközpont, meg még körülötte is egy millió üzlet, boltok, éttermek, stb. Annyira hiányzik ez, hogy ilyen közel volt minden...

Másrészt a szüleim már idősebbek, mindketten betöltötték már a 65-öt is, ráadásul mindkettejüknek van mindenféle egészségügyi problémája, és mostanában nagyon sokszor eszembe jut, hogy lehet, holnap felhívnak, hogy valamelyikükkel történt valami és úgy kell pl. meghalniuk, hogy utoljára hónapokkal ezelőtt találkoztam velük. Mindig kérdezgetik, mikor megyünk haza és már volt, hogy megígértem nekik, hogy abban a hónapban hazautazunk, de végül el kellett halasztgatni, mert más dolgunk volt, aztán már nem maradt pénzünk az utazgatásra, stb. Aztán végül elmentünk hozzájuk és nagyon boldog voltam, hogy újra láthatom őket, de a barátom meg épp, hogy beléptünk az ajtón, már kérdezgette, mikor jövünk már vissza, ami elrontotta a kedvem.

A munkahelyemen se érzem jól magam, úgy vettem észre, pár munkatársam utál, annak ellenére, hogy semmi olyat nem csináltam szerintem. Folyamatosan érzem, hogy amikor mellettem vannak, rólam beszélnek, meg már többször is hallottam vissza rólam kitalált pletykákat, stb. és már rendesen gyomorideggel járok dolgozni. Beszéltem a főnökömmel is és átrakott egy olyan helyre, ahol nem nagyon kell velük érintkeznem, de így se érzem magam sokkal jobban, egyre jobban idegesítenek az ilyen egyéb tényezők, pl. hogy folyamatos zajban kell dolgozni, stb. A volt munkahelyemről, amikor eljöttem, azt mondták (bár lehet, csak udvariasságból vagy ilyesmi), hogy ha esetleg visszaköltöznék, visszavennének, ráadásul egy magasabb pozícióba és pár hete felvetettem ezt a barátomnak, hogy ha tényleg visszavennének erre a másik pozícióra, elég jól keresnék, meg egy ideig lakhatnánk anyukáméknál és így tudnánk gyűjtögetni saját lakásra, de azt mondta, nem akar visszamenni oda, meg hogy örül, hogy most legalább nem náluk lakunk és közölte, hogy ha én annyira vissza akarok oda menni, menjek, de akkor egyúttal szakítsak is vele, mert ő nem fog oda visszamenni.

Neki egyébként meg a családja is többnyire itt van, ezen a környéken, ami megint egy ok neki arra, hogy itt maradjon.

Szeretem és nem tudnám nélküle elképzelni az életem, de nagyon nem érzem jól magam itt. Amikor utoljára dolgozni voltam, eszembe jutott pár régebbi emlék még abból az időből, amikor otthon laktunk és majdnem elsírtam magam ott munka közben, aztán elkezdtem játszadozni a gondolattal, hogy mi lenne, ha felmondanék és egyből sokkal jobb kedvem lett.

Ti mit tennétek a helyemben?