Miért van az, hogy jellemzően olyan emberek panaszkodnak mindig a legjobban, akiknek kb a legkevésbé kellene?
Mielőtt valaki nekiáll hisztizni, mennyire nehéz dolga van, szétnézhetne akár a közvetlen környezetében, hogy mennyivel nehezebb is lehetne az élet, mint ahogyan azt ő megéli.
Ékes példája ennek az, amikor ismerősöm meséli, hogy (bár ezt nem mondta, de tudom) rengeteg pénzt keres, mégis otthonról napi 3-4 órát dolgoznia kell, na de az a 3-4 óra mennyire kemény, intenzív, hihetetlenül lefárad.
Ez az ember rögtön néhány dolgot nem vesz figyelembe:
1. Az átlagember nála jóval kevesebbet keres
2. Az átlagember nála jóval többet dolgozik
3. Az átlagember nála jóval kevésbé kényelmes pozícióban van
4. Az átlagember nála jóval több időt veszít az életéből munkahelyre ingázással
Ilyenkor mindig összeszorul az öklöm, de nem az zavar, hogy a másik jól él, hanem az, hogy a hisztije teljesen alaptalan.
Ezt így megítélni, hogy azt se tudjuk, mit csinál?
Igen van akinek 4 órája többet ér, mint másnak 8 órája. Mert tanult pl.
Se mindenki leszarja, hogy másnak nagyobb a nyomora. Ez nem egy verseny, még akkor sem ha a sok hülye magyar azt űz a mártírkodásból.
Mindenkinek joga van a saját aktuális viszonyítási keretében csalódásnak, tragédiának, problémának vagy negatív eseménynek tartani dolgokat. Mindenkinek joga van nehéznek érezni egy feladatot vagy épp az életét, mert bizony, a maga módján mindenkinek az, nincs olyan, hogy valaki állandó jelleggel probléma nélkül él.
És bocs, de én is leszarom, hogy valaki odafagy a lapáthoz minimálbérért a tyúkszaros apja faszán, miközben nekem "csak" annyi a bajom, hogy nem jelentenek be 8 órára, csak 6-ra. Bocs, hogy bizottság elé kell vinni, mi jelentsen problémát számunkra és mi nem.
Az ember általában magából indul ki.
Az embereknek más és más a tűréshatára, a fájdalom küszöbe, a terhelhetősége, fontossági sorrendje stb stb
Vagyis ezek alapján kicsit sem fura, vagy érthetetlen, hogy az ismerősöd "hisztizik", és ugyan ezen okokból, szintén érthető a te problémázásod is.
Az ember mindig azon van, hogy még jobbá, könnyebbé, kényelmesebbé...tegye az életét. Az, hogy ő már egy olyan szinten van, ami az átlag számára már egy célt jelentene, nem kell, hogy neki is azt jelentsen. Lehet, hogy pont a hisztije miatt, vagyis mert zavarja őt ez a dolog, elképzelhető, hogy tenni fog érte, hogy máshogy legyen, és tegyük fel 2 év múlva már még ennyit sem kell dolgoznia. Ha beletörődne, akkor pedig 10 év múlva is csinálná, ezt a számára problémát, nehézséget okozó dolgot.
5ös vagyok.
Az említett pasas indoka, (amiért 45 évesen abbahagyta a munkát), mert volt egy betegsége.
Azóta is arra hivatkozik, hogy azért nem tud dolgozni, pl.
Utánanéztem, a betegség krónikus fáradtsággal, gyengeséggel jár, ami érthető is lenne. A bibi az, hogy az illető simán leteker 100 -160 kmeteket, bicajozik egész nap, felmegy bármilyen dombon, ahol más tolja..tényleg tök gyenge...
Nézzük fordítva.
Most attól, hogy az átlag embernek minden is szar, attól a másiknak miért ne lehetne problémája? Sosem értettem ezt a "ha pénzed van pofád befogod" gondolkodást.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!