Van itt olyan ember, aki gyárban/áruházban/étteremben az irodai részlegen van, mégis inkább a munkásokkal találja meg a hangot?

Egyik rokonomat (mérnök) nagyon szerették az irodában "fenn", és a műhelyekben "lenn". Mindenkivel megtalálta a hangot, ha komoly probléma volt, mindig őt hívták. Már nyugdíjas, de még most is hívják sokszor, hogy segítsen. Viszont sok fiatal irodista "nem alacsonyodik le" a műhelybeliekhez. De van néhány követője, aki próbálnak velük jó kapcsolatot kialakítani. De olyanról nem tudok, aki kizárólag a munkásokkal találja meg a hangot, illetve fordítva sem, hogy kizárólag az irodistákkal. Sokakra inkább az elhatárolódás jellemző, büntetésként élik meg, ha le kell menni a műhelyekbe.

Nálunk sem köszönnek az emberek az irodisták, pedig nem egyszer én segítettem őket jogi ügyekben - mert nincs jogász a cégnél.

Én alapvetően irodai dolgot művelek, de inkább pont a velem nem egyenrangú felekkel jobban megértem magamat. Igaz, van, hogy szívok ezzel, de mégis ez van.

van

Nálunk sem köszönnek. Nagyképűek, lenézőek legtöbbször. Pedig a "papírom" nekem is megvan, de itt a termelésben többet keresek.

Dolgoztam már olyan helyen ahol nem köszönnek és olyan helyen is ahol nagyon kedvesek voltak velem, mint recepciós.

Nalunk koszon mindenki. Ok, nem ugy, hogy minden egyes ember mindenkinek, mert kb 800-an vagyunk a cegnel, egesz nap koszongetessel telne el, de szoktak az irodistak is koszonni. De mivel alapvetoen a nap nagy reszeben nem dolgoznak egyutt a raktarosok es az irodistak, igy nyilvan keves kozelebbi kapcsolat alakul ki kozottuk. De a dohanyzoban szoktam latni 1-2 arcot az irodabol, aki kb akarkivel elbeszelget, raktaros, takarito, akarkivel.

Én a raktárosainkkal sokkal jobban kijövök, mint az irodista kollégákkal. De ez lehet abból is fakad, hogy én korábban fizikai munkát is végeztem, ráadásul szüleim is munkás emberek. Sosem tartottam magasabbrendűnek magamat csak azért mert diplomám van, vagy mert egy asztal felett ülök egésznap.