Az utolsó esély a felmondás?

Több, mint 10 éve dolgozom egy cégnél. Soha, semmi probléma nem adódott, a munkámmal sem voltak gondok. Ám nemrégiben új csoportvezető érkezett, akiből valamilyen mód kiveszett az emberséges hozzáállás. Eleve ellenségesen közeledett felém, én pedig ezt rendkívül rosszul viseltem, így hamar megutáltam a stílusa miatt. Éreztettem is vele, pl közömbösen válaszoltam vissza, ha kérdezett valamit. Idővel a stílusa még rosszabb lett. Több kolléga is észrevette. Ők is mondták, hogy különös, mert tisztára úgy beszél hozzánk, mintha, mi bűnösök lennénk, mert itt dolgozunk. Semmit nem lehet megbeszélni vele, ragaszkodik az elveihez. Ő készíti a beosztásokat, és annak ellenére, hogy felvettek egy külön beugró embert, mégis engem emelt ki a meglévő posztomból, és tett át máshová, aminek én hangott is adtam, és közöltem vele, hogy nem vagyok hajlandó kevesebb pénzért oda átmenni. Azt mondta, ez nem kívánságműsor, ő így döntött, és kész! Volt főnökeink mindig előre megbeszélték velünk, ha radikális változtatást eszközöltek volna, emberségesen, hogy elfogadjuk, vagy sem. Mindig találtunk rá megoldást, ebben is lett volna. Pl megosztottuk volna egymás közt és mindenki elégedett lett volna. Úgy érzem, direkt csinálta. Sajnos covidos lettem, így most elmentem táppénzre, de úgy döntöttem, ha vége a táppénznek, felmondok. Mert továbbra is ez lesz, biztos vagyok benne. Ti mit tennétek a helyemben? Beszéltem már az ő főnökével is, de kb mintha, nem is csináltam volna semmit. Új vezető váltás volt egyébként. Most hogy itthon vagyok nézegettem más munkalehetőségek után, és rengeteg állás tetszett, ráadásul, ami meglepett, hogy a bérmegjelölések jóval magasabbak, mint, amit itt kapunk.