Van itt olyan, aki a munkájában leli az örömöt, és azért dolgozik állandóan?

Nem lelem benne örömöm abszolút-e. De, mivel nincs más, ami lekösse a gondolataim kénytelen vagyok bele temetkezni.

Szomorú, mondhatni keser-édes sztori ez.

Ez nagyon változó, van amikor nagyon elegem van mindenből és van amikor szeretem csinálni. De egy idő után biztos kifogok égni. 3 éve csinálom csak. De emberekkel dolgozom nagyon sok a probléma az intézni való amikor minden sikerül úgy ahogyan kell akkor boldogsággal tölt el, hogy elégedettek az ügyfelek. Viszont nem fizetik a túlórákat sok elmegy ingyen a szabadidőmből. Ezért sem motivál a pénz. Ahol diákmunkán dolgoztam ott csak a pénz motivált de rohadt lassan ment az idő pl gyárban és csak a pénz miatt voltam ott az hosszú távon nehezen fenntartható.

A fizetés meg közepes kb lefedi a kiadásaimat de többre nem nagyon jut.

De a megszokás nagy úr, nagyon nehéz leváltani egy olyan munkát amiben már profi az ember egy bizonytalan új munkahely miatt.

Az biztos, hogy egyetemista koromban nem így képzeltem a nagybetűs életet.