Kutyabarát irodaház. Ti hogy álltok ehhez?

9-es vagyok. Nálunk pont nem macerásak a kutyák. Reggel behozzák őket 8-ra és 4-ig döglenek vagy a kanapén vagy a szőnyegen.

De ehhez az kell, hogy jólnevelt és jól szocializált kutyád legyen, aki nem ugat, nem nyüszög, nem kunyerál és nem csesztet másokat.

Működhet ez (ahogy külföldön rengeteg helyen működik is), csak a gazdának fel kell ismernie, hogy való-e ilyen helyre a kutyája vagy sem.

Én imádom a kutyákat (ahogy írtam nekem is van), de munkaidőben én is agyvérzést kapnék egy folyton ugató, nyüszögő, másokat csesztető kutyától. Az valóban nem való irodaházba.

Amerikában ahol nincs GYED/GYES bölcsik vannak a picik számára. Be lehetne vinni őket munkába, csak ahhoz praktikus lenne egy céges ovi vagy valami.

Nekem amúgy csak macskám van, ő kifejezetten utálná, ha hurcolásznám, és mások sem örülnének a szokásainak azt hiszem. :D

Engem kis koromban többször támadott meg kutya úgyhogy félek tőlük.

Mondtam már fel azért mert kutyabarát lett az iroda és elkezdték behordani.

Nem bírtam, hogy folyton rám ugráltak és bökdöstek az orrukkal.

Huh, nekem alapvetően ez a legnagyobb álmom, hogy ilyen helyen dolgozzak, nem is tudtam, hogy valóban létezik ilyen. :D

Viszont az szerintem se okés, ha a folyosóra pisil egy kutya, vagy kunyerál az ebédlőben. Ha valaki ilyen szinten nem tudja megnevelni a kutyáját, annak kitiltanám az állatát a munkahelyről.

Zárójelben hozzátenném, hogy nem csak nevlés kérdése, hanem a kutya természetétől is függ.

Egy iksolából vannak mindkét kutyámnak az ismeretei, mindkettővel rendesen foglalkozok.

Az egyik könnyen tanul, játszani nem szeret, séta után befekszik a kis kuckójába és jól elvan, nem támad emberre, eltűri, ha simogatják, de nem követeli, hogy ő legyen a reflektorfényben.

A másik a többi kutyához képest lassabban tanult meg mindent, őt a suliban nem is engedték vizsgázni ugyanakkor, mint a többieket, mert teljesen el volt tőlük maradva, hiába foglalkoztam vele rengeteget. A helybenmaradás a mai napig nem megy, pedig mindent kipróbáltam, de a többi dolgot szépen megtanulta.

Imád játszani, állandóan pörög, még egy hosszú túra és egy nagy játék után is a labdával a szájában szaladgál. Emerre nem támad, sőt belebetegszik, ha nem őt simogatják vagy ha megölelnek, megpuszilnak engem és nem őt. Ha anyukám megölel, akkor mindent megtesz, hogy szétválasszon minket és ő kapjon simogatást.

Mindkettővel foglalkozok rendesen, az egyik higgadt, a másik izgága, ilyen a természetük.

Lehet az első amúgy nagyon jól meglenne az irodában, ki tudja, de írtam, hogy a be és hazamenetellel bőven lennének gondok, de a másodikról biztosan tudom, hogy fél szemmel folyton őt figyelném az irodában.