Hogy ne féljek új munkahelyre menni?
Jövőhéten lesz állásinterjúm és úgy érzem ez olyan munka amire szívesen mennék is és dolgoznék benne ráadásul megközelíthető helyen van. Sok munkát elszalaszottam mert vagy nagyon kívül eső helyen volt ahova még ha nagyon akartam is egyszerűen nem vett rá semmi, hogy utazzak annyit, meg mérlegelnem is kell hogy érek oda.
Aztán valamiért nagyon munkakerülő vagyok, pedig már több éve dolgozhatnák ha elvállaltam volna valamit annak idején. Meg ott van a kötöttség, valamiért nem szeretem a kötöttségeket. Szociális fóbiám van és nehezen tudok elkezdeni új helyen legyen bármi pl.sulinál is voltak beilleszkedési gondok, új munkahelyet is ezért is nehezen szerzek, mert félek elmenni hiába úgy érzem felvennének.
Amúgy ha valamit intézni kell pl.önkormányzat, fogorvos stb azokat úgy tudom elinztézni mintha nem is én lennék, mintha egy magabiztosabb énem lenne akkor ott. Viszont ha munkahely ami több ideig szóló dolog azt valahogy nem megy.
Kettő munkahely nagyon személyesen kötődött hozzám és lehet nem bírom még feldolgozni hogy már nincs és rosszul végződtek a dolgok? Hogy tudnék ezen változtatni? Sajnos idő közben depressziós is lettem, sokat gondoltam azon hogy milyen lett volna ha elfogadom annak idején azt a munkát ott ahova szerettem volna menni.
Sokszor gondolkozok ezen. De kb annyira, hogy más gondolatom nincs néha és emiatt nem merek új munkahelyre menni. Más tapasztalt ilyet esetleg? Van még remény hogy felerősödök? Van esetleg olyan hogy munkahely elvesztése utáni depresszió vagy ilyesmi?
Nagyon szeretnék egy fix munkahelyet, sok évig de ezek miatt nagyon kevés ideig szoktam tudni vállalni bármit. Ezen akarok változtatni, de néha görcsösen félek ettől.
válasza: válasza:Én is hasonló vagyok. Az ilyen intézni valóknál én is nagyon magabiztos vagyok, de csak azért, mert tudom, h nem látom az adott embert utána sokáig újra. Viszont a melóban hétfőtől-péntekig újra interakcióba kell lépni velük és ez nekem riasztó. Amúgy nekem a homeoffice segített, 2 éve folyamatosan abban vagyok és abban is maradok, később is max 2hetente 1 napra vagyok hajlandó bemenni.
Neked is ajánlom a homeofficet.
válasza: válasza:Én is ilyen voltam, mint Te. Mindig utáltam az új helyeket. Egyetemen is, ha jött egy új óra, új terem, új tanár, új emberek akkor végig agyaltam rajta, hogy úristen, mi lesz, hogy lesz, kibirom-e? Már a hányinger kerülgetett reggelente és annyira tönkretettem magamat már belülről, egy moziba is fostam bemenni, nem hogy aztán úgy képzelni el az életemet, hogy majd én dolgozni fogok. Én is mentem állásinterjúra és fel is vettek volna, de nem mentem el dolgozni, mert nem tudtam semennyire se elképzelni magamat benne, hogy én ott azon a helyen fogok éveket eltölteni bent az irodába. Nem. Olyan hely kellett nekem, ahol "szabadabb vagyok", nem kell függeni bizonyos dolgoktól és lám-lám megtaláltam az ideális helyet egy ideje. Az első napokban volt még para bemennem, hogy mi lesz, hogy lesz meg a szokásos, de ahogy múltak a napok és ahogy dolgoztam úgy foszlott ez az egész mentális hülyeség a mélybe.
Így lesz veled is, csak el kell kezdeni. Ha tetszik a hely és eltudod magadat képzelni benne pár évig, hogy önéletrajzodat színestse az aktuális állás, akkor kapj fel egy kis erőt magadban, és kezdj neki. Pár nap alatt hozzászoksz és utána minden remek fel, főleg majd ha az első fizetésed megjön. ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!