Rabszolgahajcsár főnöknél dolgoztál már?

Dolgoztam. Kerek kettő napig. De inkább másfél volt az.

Hajtott mint egy hülye, megállás nélkül, úgy, hogy még azt sem tudtam, mi a munkám konkrétan. Masnap beadtam a felmondásomat.

Dolgoztam. 1 nap elég volt. Másnap csak azért mentem be, hogy elhozzam a cuccomat ami a szekrényben maradt. Közöltem, hogy ennyi volt. Pislogtak rendesen.

Miután 8 órán keresztül földet lapátoltam és hordtam, még 3 órát kellett maradnom túlórázni "jaj ezt még csináljuk már meg" viselkedés miatt. Többször nem mentem.

Egyszer diákmunkán volt olyan, hogy a nyomdában újságokat kellett behúzni, teljesítménybérben, már letelt a fele munkaidő, osztottam, szoroztam és megállapítottam, hogy napi 10 óra munkával keresni fogok 2000 forintot. Megállapítottam, hogy ez a tökömnek sem éri meg, fogtam magam és hazamentem a p....csába. Mondták, hogy ha elmegyek, akkor többször nem mehetek, kiröhögtem őket.

Hollandia, stadionban dolgoztam néhányszor alkalmilag munkaközvetítő által meccsek utáni napokon takarítómunkát. Török feletteseink voltak, ők dirigáltak. A munkájuk lényegében annyi volt, hogy míg mi a takarítást végeztük, addig ők karba tett kézzel álltak, és néztek, ha olyan kedvük volt, odamentek valakihez okoskodni, hogy azt nem úgy kell, hanem emígy, miért így fogod, ésatöbbi. Ha valakik csak annyira megálltak, hogy gyors megkérdezzenek valamit a másiktól, már jött a füttyögés meg a tapsolás, hogy a francba, ne álljanak, ne dumáljanak, menjen a munka, kész kell lenni, mert holnap megint meccs, gyerünk, egy-kettő tempó! Amikor legutóbb megfordultam ott, este 10-kor kezdtem, és elvileg reggel hatkor végeztem volna. De ők azt akarták, hogy még maradjak ott tovább szemetet fújni, kérdem, hogy meddig, erre ők, hogy azt senki sem tudja, amikor kész lesz. Saccpekábé tartott volna vagy 11-ig. Úgy 8-ig csináltam, akkor mondtam, engem nem érdekel, hazamegyek, hisz előző nap előtte más helyeken is dolgoztam, majdnem 24 órája nem aludtam. Utána oda nem küldtek többet, és valahogy nem is bántam.

Dolgoztam mindig hajtotta az embert a főnök legyen bennem egy kis tűz stb. 3honapot voltam.

Dolgoztam igen. Napi 10-11 órában alapból, de ha a munka-helyzet úgy kívánat akkor volt hogy 13-14-15 órát is. Sajnos olyan élethelyzetben voltam abban az időszakban, hogy nemigen volt más választásom. Ez egy konyhabútorgyártó kis magáncég volt, 7-8-9-10 melóssal, mikor hogy, jöttek-mentek az emberek. Senki sem volt bejelentve, csak a tulaj és a felesége, nem fizetett sem túlórapénzt, sem semmi juttatást, sem táppénzt, sem szabit (mondjuk táppénz nem is volt, ha hosszabb időre, pl több napig lebetegedtél akkor simán kirúgott), csak az órabért amit szerintem mondan sem kell hogy az akkori legminimálisabb összegű volt. De volt hogy azt sem adta oda minden héten.Úgy beszélt az emberekkel mint a kutyával, direkt fiatal, sanyarabb sorsú srácokat alkalmazott, akiket kitudott maximálisan használni. Emlékszem még beszélgetni sem volt szabad egymással munkavégzés közben, mert hogy akkor nem úgy halad a munka. A légkör nagyon feszült és barátságtalan volt, rendesen rossz volt ott lenni lelkleg is. Pedig rendes srácok dolgoztak ott. Mindent a lehető leggyorsabban kellett megcsinálni, és utólag mindenbe belekötött ha jó volt, ha nem, volt hogy kiabált, volt hogy nyomdafestéket nem tűrő szavakkal szidalmazott bennünket.Életem egyik legrosszabb időszaka volt ez ilyen szempontból. Mái napig eszembe jutnak azok a hónapok, nem kívánom senkinek. 2010-ben történt ez.